Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
ciáldemokrata politika miatt, amely inflációt, munkanélküliséget, rövidített munkaidőt és a gazdasági növekedés megállítását eredményezte. . . Ezért azt a pártot terheli a felelősség, amely egykor a kisemberekért állt ki. Most pedig a sokgyermekesek, az öregek és az alacsony jövedelemmel rendelkezők fizetik a számlát. A szociális kedvezmények visszavonása, az SPD és Schmidt egymástól elválaszthatatlanok.”37 A beszédet tartalmazó brosúra szerint Kohl eszmefuttatását hosszan tartó taps és bravó kiáltások követték. Nem érdemtelenül, hiszen ez nemcsak a szociális demagógia mestermunkája, hanem a CDU/CSU választási kampányához tudományos alapossággal kidolgozott érv. Az előző szövetségi parlamenti választások eredményeinek részletes vizsgálata kimutatta, hogy a ténylegesen szavazók mintegy 80—85 százaléka törzs-szavazó, tehát minden körülmények között a választott pártjára szavaz. A választók 15—20 százaléka viszont ingadozó, a szavazást megelőző néhány hónap vagy néhány hét eseményei alapján dönt. A választási kampány tulajdonképpen csak ezek megnyeréséért folyik. Ezt az ingadozó kategóriát vizsgálva megállapították, hogy többségük nyugdíjas és alacsony képzettségű, kis fizetésű, nem szervezett munkavállaló. A sokgyermekesek is az utóbbiak közül kerülnek ki. A demográfiai adatokból ismeretes, hogy a nyugdíjasok száma gyorsan növekszik. Ezért szerepel a CDU és a CSU programjában, hogy az NSZK-ban a tőkések és a munkások nagy hatalommal rendelkeznek, mert hatalmas szervezeteik vannak, a CDU és a CSU viszont az igazán elesettekért, a nyugdíjasokért, a munka nélküli fiatalokért, a csak időnként dolgozó nőkért és általában az alacsony jövedelmű rétegekért száll síkra. „Üj szociális kérdés” címszó alatt ez az ellenzék belpolitikai programjának gerince. Ezt kiegészítik a „szabadság”, a „szabad piacgazdaság”, a „jóléti állam” jelszavai, a belső biztonság megszilárdításának szükségességére való hivatkozás, a szélsőséges antikom- munizmus, a polgári szabadságjogok megnyirbálására is törekvő „erős jogállam” követelése. E demagóg érvek és jelszavak hatása az NSZK közvéleményére nem lebecsülendő. Ezt a közvéleményt részben objektív körülmények, a világgazdaság válságjelenségei befolyásolják. Ezek hatására az NSZK gazdaságában is együtt jelentkezik a termelés visszaesése, a munkanélküliség és az infláció. Nyilvánvaló a strukturális változások szükségessége, de hogy milyen változások következnek be, azt csak találgatni lehet. Mindez általános bizonytalanságot kelt, ellentmondásos vonzódást vált ki a már ismert régi iránt, és ezzel kedvező a konzervativizmus feléledésének. Az elmúlt évek tartományi választásai meggyőzően bizonyították, hogy az elmaradott tudatú és veszélyeztetett anyagi helyzetben levő rétegek a kormánypártot teszik felelőssé a gazdasági helyzet romlásáért, és az ellenzékre szavaznak, bár az nyilván még kevésbé törődik az ő anyagi helyzetükkel. A választási esélyek mérlegelésekor figyelembe kell venni az SPD szempontjából kedvező tényezőket is. Kétségtelen, hogy az SPD/FDP-koalíció politikája növelte az NSZK nemzetközi tekintélyét, és ez szavazatokban is kamatoztatható. A keleti politika pozitív hatását a Lengyel Népköztársasággal megkötött szerződésről 1975 végén kibontakozott vita újra növelte, mivel az ellenzék ebben a kérdésben sem volt egységes, és az evangélikus egyház támogatta a szerződést. A gazdasági helyzettel kapcsolatban az SPD 68
