Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
mint az ellenzéké, a pozitív deklarációk és a koalíciós kormány gyakorlati politikája azonban nem teljesen fedi egymást. Fontos különbség, hogy az SPD — elsősorban tagságának összetétele miatt — nem támogathatja a „harmadik világban” levő reakciós katonai diktatúrákat. A nyugatnémet ellenzék külpolitikai programjaiban és egyéb dokumentumaiban foglalt álláspontok kétségtelenül negatívabbak, mint az SPD tervei. Az ellenzék választási győzelme esetén e törekvések képviselete megnehezítené az európai enyhülési folyamat továbbfejlesztését, és ezért végeredményben nemcsak a szocialista országok, hanem az NSZK valóságos nemzeti érdekei szempontjából is káros következményekhez vezetne. IV. Az 1976. októberi választások esélyei Van-e esélye az ellenzéknek arra, hogy megnyerje a választásokat és kormánypártként képviselje ezt a külpolitikai programot? A CDU mannheimi kongresszusán Kohl, a párt elnöke beszámolt arról, hogy a CDU az elmúlt két évben — 1973 nyarától 1975. júniusig —130 000 új taggal gyarapodott. A növekedés több mint 30 százalék. A választások időpontjáig véleménye szerint a CDU, a CSU, a Junge Union és a Schüler Union — a két párt közös ifjúsági és diák- szervezete — együttes létszáma eléri az egymilliót, és ezzel megelőzi az SPD-t. A kongresszust megelőzően lezajlott tartományi választások eredményeit értékelve megállapította, hogy a választók több mint 50 százaléka — 6 százalékkal több mint az 1972. novemberi szövetségi parlamenti választásokon — a CDU-ra, illetve a CSU-ra szavazott. Werner Kaltefleiter, a Konrad Adenauer Alapítvány Társadalomtudományi Intézetének vezetője közvélemény-kutató intézmények adatait, népességstatisztikai felméréseket és ugyancsak a tartományi választások eredményeit vizsgálva kimutatta, hogy a CDU/CSU megszerezheti az abszolút többséget a következő választásokon.32 Új jelenségnek minősíthető, hogy az elmúlt két évben lezajlott kommunális választások során a CDU/CSU a városokban is jó eredményeket ért el, ahol az SPD korábban nagy fölénnyel rendelkezett. Az összes tízezernél több lakosú várost tekintve a CDU/ CSU több községtanácsosi mandátummal rendelkezik, mint az SPD.33 E választási eredmények és ezzel a belpolitikai erőviszonyok eltolódásának okaiként általában az inflációt, a növekvő munkanélküliséget, valamint az NSZK államháztartásának példátlan deficitjét jelölik meg, amely egyrészt külső hatások eredménye — világméretű válságjelenségek, olajár- és nyersanyagár-problémák stb. —, másrészt belső hibáké: ide tartozik az állami kiadások fedezetlen növekedése, a CDU/CSU megfogalmazása szerint a szociális kiadások és a „jóléti állam túlköltekezésének bűnei”. Ha ez a magyarázat kielégítő, akkor jogos az SPD/FDP bizakodása, hogy 1976-ban megélénkül a konjunktúra és ez megjavítja az SPD/FDP választási esélyeit. Valójában azonban az erőviszonyok eltolódása csak részben függ össze a gazdasági problémákkal. Más összefüggésekben is megfigyelhető az SPD gyengülése és az ellenzék erősödé86
