Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
programjában is kifejeződik: „az NSZK gazdasági lehetőségeit közvetlenül és az európai intézmények keretében is rendelkezésre kell bocsátani”. Nyilvánvaló, hogy a közvetlen, bilaterális NSZK-segítség nem képzelhető el politikai feltételek nélkül, amint erre a CSU tervezete nyíltan utal. — A nyugat-európai integráció kulcskérdéseként a biztonság és ezzel a fegyverkezés szükségességének hangsúlyozása szerepel. Az ellenzéken belüli nézeteltérés abban nyilvánul meg, hogy a CDU egy része nyíltan nem követeli a nyugat-európai nukleáris haderő megteremtését. — Különbségek jelentkeznek a Junge Union, a CDU és a CSU megfogalmazásaiban a multinacionális vállalatokkal kapcsolatban, de nem vitás, hogy az integráció fő erejének a monopóliumokat tekintik. Az SPD külpolitikai programjaiban a nyugat-európai integrációra vonatkozólag hasonló és eltérő vonások is találhatók. Az agrárpiacról említetteken kívül a politikai integráció elsődlegessége is megjelent az SPD 1975-ben készült programjaiban. Lényeges különbségek: az SPD elutasítja az európai atomhaderő tervét és nem a monopóliumokra, hanem a nyugat-európai munkáspártok és a szakszervezetek összefogására számít —- saját vezetése alatt — mint az integráció fő társadalmi erejére. II. A keleti politika 1. A Düsseldorfi Program A Németország-politika vonatkozásában az egész német népnek önrendelkezési jogot követel. Helyesli az NDK-val folytatott tárgyalásokat, amennyiben azok megkönnyítik „honfitársaik” életét és megőrzik a jövőbeli egység alapjait. Kijelenti, hogy Berlin egész Németország egységét testesíti meg, Nyugat-Berlint az NSZK szerves részének nyilvánítja. Az NSZK keleti politikájának fő feladata, hogy a szocialista országokkal a politikai, gazdasági, technológiai és tudományos kapcsolatokat fejlessze. Különös jelentőséget tulajdonít az emberek találkozásainak, főleg az ifjúsági kapcsolatoknak. A Szovjetunióval az elemi jogok és a biztonsági követelmények tiszteletben tartásával fejleszteni kell a kapcsolatot, elhárítva a hegemónia-törekvéseket. Végül a lengyel—német határokkal kapcsolatban kijelenti, hogy azokat békeszerződésben kell rendezni. 2. A Mannheimi Program A Németország-politika célja a nemzet egysége és a szabadság kivívása az egységes német nép számára. A politika alapját a Szövetségi Alkotmánybíróság döntése és a parlament 1972. május 17-i közös — mindegyik párt által támogatott — határozata képezi. Eszerint az egység megvalósításáig az NSZK és Nyugat-Berlin alkotmányos képviselője a „haza nem szabad részében” élő állampolgároknak is. Az NDK-val való kapcsolat célja az 1971-es programmal azonos. 79
