Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Rajcsányi Péter: A nemzetközi erőviszonyok értékelésének főbb elvi problémái
magyarázata is. A nemzetközi osztályharc marxista—leninista felfogásából következik, hogy a nemzetközi erőviszonyok kutatásában alapvető elv a nemzetközi osztályharc külső és belső tényezőinek relatív különbsége és egysége, az, hogy a jelenlegi korszak alapvető ellentmondásának (a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentmondásnak) az alapvető osztálytartalma azonos a monopolburzsoázia és a proletariátus közötti ellentmondással, azzal az ellentmondással, amely a világ valamennyi országában megtalálható volt (ahol már győzött a szocialista forradalom), illetve megtalálható (ahol még tőkés uralom van) vagy a fejlődés során feltehetően megtalálható lesz. Ez az osztályharc (és mint általános jelenség — nemzetközi osztályharc) egyszerre folyik az országokon belül és a nemzetközi színtéren. így a forradalmi folyamat egységéből a nemzetközi erőviszonyok kutatása számára az a metodológiai követelmény adódik, hogy egy-egy vizsgálandó problémát (területet) a korszak más szempontjaival, más tényezőivel egységben szemléljen, így például a nem alapvető ellentmondások vizsgálatánál figyelembe vegye az alapvető ellentmondás hatását is. Erő és hatalom a nemzetközi színtéren A hatalom fogalmának és szerepének marxista felfogása az osztályharcból indul ki. Az osztályharc legélesebb megnyilvánulása a társadalmi forradalom. Mint Lenin hangsúlyozta: „Minden forradalom legfőbb kérdése az államhatalom kérdése. Melyik osztály kezében van a hatalom, ez dönt el mindent. A hatalom kérdését nem lehet megkerülni, sem elhalasztani, mert éppen ez az az alapvető kérdés, amely mindent meghatároz a forradalom fejlődésében.”2 A hatalom fogalmát a marxizmus—leninizmus klasszikusai leggyakrabban az „államhatalom” vagy az „állam mint hatalom” kifejezésekben használták egy olyan helyzet leírására, melyben „hatalmi monopólium” alakult ki, vagyis megvalósult az egyik társadalmi osztály uralma a másik felett. Marx és Engels egész tevékenységük folyamán nagy figyelmet szenteltek a politika, a politikai hatalom és tevékenység tanulmányozásának, s így dolgozták ki a proletár osztálypolitika követelményeit. Lenin konkrétan jellemezte a politikai folyamat egyes oldalait, és világosan meghatározta a politikai hatalom jelentőségét, szerepét és feladatait a forradalmi harc és a szocializmus—kommunizmus építésének időszakára vonatkozólag. Egyik lényeges megállapítása, hogy a hatalom alapja az osztályakarat, hiszen az állam ismertetőjegye is az emberek elkülönült osztályának kezében összpontosuló hatalom. A másik pedig, hogy a hatalom jellege, osztálytermészete meghatározó az állam gyakorlati politikai tevékenységében, bel- és külpolitikájában egyaránt. Ez világosan megnyilvánult már a szovjet külpolitika első lépéseinél és azóta is a szocialista országok egész tevékenységében. Történetileg (eltekintve az ókori és középkori előzményektől) a nemzetközi élettel foglalkozó polgári kutatásban először H. Morgenthau veti fel összefüggően azt a kérdést, hogy a hatalom (power), illetve az erő (force) milyen szerepet tölt be a nemzetközi színtéren.3 Előtte mások is foglalkoztak a hatalom belpolitikai szempontból történő vizsgálatával, és eljutottak addig a megállapításig, hogy a „hatalom koncepciója talán a legalapvetőbb az egész politikai tudományban”, és a „hatalmat úgy lehet meghatározni, mint valamely egyénnek vagy egyének csoportjának azt a képességét, hogy úgy módosítsa más egyének vagy csoportok viselkedését, ahogy kívánja”.4 A polgári kutatók Morgenthau előtt nem terjesztették ki definíciójuk érvényét államok vagy államcsoportok közötti kapcsolatokra. Morgenthau azonban azt írja: „A nemzetközi politika, mint minden politika, hatalomért folyó harc. Bármi is a nemzetközi politika végső célja, a közvetlen cél mindig a hatalom. . . A politikai hatalom pszichológiai 59
