Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Palánkai Tibor: Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás után
sek. Tulajdonképpen a politikai erők frontjai is utaltak arra, hogy 1974—1975-re a vita már nem annyira az osztályhatárok mentén alakult, a Munkáspárt mögé tömörült munkásosztály egy része is a Közös Piacra szavazott vagy legalábbis tartózkodott. Az EGK ugyan az elmúlt években a tőkés-és a munkásosztály közötti összeütközés egyik lényeges kérdése volt, mégis, különösen a szélesebb nyugat-európai politikai erőket is figyelembe véve, a Közös Piacot támogatók és ellenzők táborát hiba és leegyszerűsítés lenne a jobb- és baloldallal azonosítani. A Közös Piacot — stratégiai és taktikai szempontból egyaránt — a baloldal is eltérően ítélte meg, különösen az integráció távlataival kapcsolatos tendenciákat. A Közös Piacot ellenző haladó, baloldali erők is egyértelműen fogalmazták meg, hogy Nagy-Britannia alapvető bajai a tőkés rendszerből származnak, s a problémákat hiba lenne egyszerűen a Közös Piacnak tulajdonítani. A kilépést nem azért sürgették, mintha az megoldást jelentene az ország nehézségeire; a bajokat természetesen csak alapvető társadalmi és gazdasági reformokkal és változásokkal lehetne kiküszöbölni. Azért ellenezték a közös piaci tagságot, mert abban a haladó nemzeti reformok és programok megvalósításának gátját, a nemzetközileg összefonódott monopoltőke ellenőrzési és manőverezési lehetőségeinek növekedését és a meglevő polgári demokratikus formák gyengítésének lehetőségét látták. Befolyásolta a közvéleményt az is, hogy Nagy-Britannia legfontosabb tőkés partnerei is a brit tagság mellett foglaltak állást. Támogatta Nagy-Britannia maradását a Közös Piacban az Egyesült Államok kormánya, s egyetlen nemzetközösségi ország sem tanácsolta a kilépést, pedig a brit tagság közülük többet is negatívan érintett. Különösen aktív agi- tációt folytatott a brit bennmaradás mellett a nyugatnémet kormány, erre a célra Schmidt kancellár még a munkáspárti kongresszus fórumát is felhasználta. A Loméi Egyezménynyel a nemzetközösségi fejlődő országok nagy része — már a népszavazás előtt — szerződéses viszonyt létesített az EGK-val, ami azt is jelentette, hogy a Nemzetközösség mint alternatíva végérvényesen irreálissá vált. Ilyen körülmények között a brit közvélemény az EGK-val kapcsolatban a belső mellett nem kis mértékben a külső rábeszélésnek is kereszttüzébe került. Minden bizonnyal igen jelentős befolyást gyakorolt a brit közvéleményre, hogy — legalábbis 1974-ben — a közös agrárpolitika rendszere, különösen az eredeti várakozásokhoz képest, Nagy-Britannia javára fordult. A közös agrárpolitika egységes árszínvonala, amelyet a hazai piacon állami felvásárlással, az importtal szemben lefölözésekkel biztosítanak, eredetileg lényegesen (mintegy 40—45%-kal) magasabb volt a világpiaci árak színvonalánál. Ilyen körülmények között az agrártermelő és agrárexportőr országok voltak a haszonélvezők, míg az agrárköltségvetés közvetlen terheit elsősorban az importőr országok viselték. Az élelmiszerek világpiaci árai azonban az 1960-as évek végétől gyors emelkedésnek indultak, s 1974-re már fölzárkóztak, illetve néhány termékben le is hagyták a visszatartott egységes közös piaci árszínvonalat (gabonafélék és cukor). Ilyen körülmények között az agrárpolitika támogatási és külkereskedelmi mechanizmusai tulajdonképpen visszájára fordultak, hiszen a magasabb világpiaci árak miatt a belső ellátás védelmében az import helyett az exportőrökkel szemben alkalmaztak lefölözést (gabona), míg a belső és az importárak kiegyenlítése érdekében az importőröket részesítették szubvenciókban (cukor). Nagy-Britannia élelmiszerimport-számlája az elmúlt években tehát jelentősen emelkedett, de ezt az emelkedést valószínűleg a Közös Piacon kívül sem lehetett volna elkerülni. Az újratárgyalással kapcsolatos Fehér Könyv megállapítása szerint „az élelmiszerárak jelenleg az Egyesült Királyságban nem magasabbak, mint akkor lettek volna, ha kívül maradtunk volna a Közösségen”. Sőt a Federal Trust for Education and Research 1975 májusában, közvetlenül a népszavazás előtt közzétett, feltehetően tendenciózus tanulmánya szerint az EGK-tagság következtében a brit élelmiszer- árak 1%-kal alacsonyabbak voltak 1974-ben, mint ha Nagy-Britannia nem csatlakozott 56
