Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - SZEMLE - Nyerges János: A IV. UNCTAD néhány politikai tanulsága
met szentelt a GATT és az UNCTAD jövőbeni szerepének, a két szervezet egymás közti kapcsolatainak egy esetleges nemzetközi kereskedelmi szervezet keretében. Egy érdekes javaslat szerint az új nemzetközi kereskedelmi szervezet valamiféle általános csúcsszerv lenne, amely mellett különféle „kamarák” működnének, mint például a jelenlegi GATT, a jelenlegi UNCTAD, egy nyers- és alapanyagokkal foglalkozó „kamara” stb. Egy másik alternatíva a GATT és az UNCTAD egyesítése. Az UNCTAD ún. reformjával foglalkozva a főtitkári bevezető hangsúlyozta, hogy a megreformált UNCTAD-nak összhangban kell állnia a kormányok átfogó nemzetközi kereskedelmi szervezetre vonatkozó elképzeléseivel, amely a GATT és az UNCTAD eddigi funkcióit is ellátná. Addig is, míg megszületnek az erre vonatkozó határozatok, sokat lehet tenni azért, hogy felülvizsgálják a „jelenlegi játékszabályokat”. Sok ilyen szabályt közvetlenül a háború utáni időszakban az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezménybe foglaltak, amely nem vette figyelembe a szocialista és a fejlődő országok szükségleteit. Azóta jó néhány szabályt módosítottak. Az új követelések egy részét az államok nemzetközi gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló karta tartalmazza. Ezenkívül új nemzetközi szabályokat kell kidolgozni a tengerhajózási kartellek politikájára, a technológia átadására, a nyersanyag-kereskedelemre stb. Ezek a főtitkári megjegyzések és a hetvenhetek manilai dokumentuma nem hagy kétséget afelől, hogy nem igazi értelemben vett univerzális nemzetközi kereskedelmi szervezetről van szó, hanem valamiféle szuper-UNCTAD-ról, azaz a fejlődő országok és csakis a fejlődő országok rendelkezésére álló szervezetről. A Nairobiban elfogadott határozat nem tesz további engedményeket ennek a követelésnek, de lényeges szervezeti intézkedéseket irányoz elő, amelyek az UNCTAD tárgyaló jellegét és politikai befolyását erősítik. Az UNCTAD ún. reformjának politikai jelentőségét az adja meg, hogy a látszólag intézményi, szervezeti kérdés mögött a nemzetközi gazdasági együttműködés politikai feltételeinek problematikája húzódik meg. A szocialista országok álláspontja, lehetőségei, feladatai, egész nemzetközi politikai koncepciója a nairobi viták kereszttüzében állt. Ez bizonyítja, hogy a szocialista országok „hozzájárulása a fejlődő világ ügyéhez” szélesebb és bonyolultabb kérdés, mint hogy részt vesznek-e jól-rosszul megszervezett, közadakozás jellegű akciókban. A szocialista országok politikája nem a segélyekre, a kereskedelmi politika egyes kérdéseire összpontosít, hanem a nemzetközi viszonyok alapvető megváltoztatására. Ezt hangsúlyozta a szocialista országok közös nyilatkozata, amelyet a konferencia befejező szakaszában tettek. „A világszocializmus növekvő helye, befolyása, aktivitása, annak erősödő szövetsége az összes progresszív és békeszerető erőkkel, szilárd alapot teremt a jelen fő problémáinak megoldásához, a béke megszilárdításához és a gazdasági együttműködés bővítéséhez, ezenkívül a fejlesztési célokhoz is” — szögezte le a nyilatkozat. Ennek a szocialista politikának a legfőbb eredménye a nemzetközi enyhülés. A leszerelés, a fegyverkezési verseny megszüntetése kellő alapot adhatna a nemzetközi gazdasági együttműködés további megerősödésének is. A szocialista országok ebben az összefüggésben vizsgálták a fejlődő országok problémáit, és figyelembe vették a velük folytatott 99
