Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - SZEMLE - Nyerges János: A IV. UNCTAD néhány politikai tanulsága
NYERGES JÁNOS A IV. UNCTAD néhány politikai tanulsága Májusban zajlott le Nairobiban az ENSZ Világkereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) IV. ülésszaka, melynek középpontjában — ezúttal is — a fejlődő országok problémái álltak. Az UNCTAD főtitkára, Gamani Corea beszámolójában drámai színekkel ecsetelte a fejlődő világ helyzetét, és megkísérelte felvázolni azokat az intézkedéseket, melyek a tragikus helyzet felszámolásához szükségesek. Az 1952-től 1975-ig terjedő húszéves időszak alatt a fejlett piacgazdaságú országok bruttó nemzeti jövedelme 1250 milliárd dollárról 3000 milliárd dollárra emelkedett, ami a fejlődő országok nemzeti jövedelmének három és félszerese. A fejlődő országok nemzeti jövedelme 1972-ben csupán 500 milliárd dollár volt (az 1973-as árak alapján). A fejlett tőkés országok egy főre jutó nemzeti jövedelme 1952-ben 2000 dollár volt (szintén 1973-as árakkal számolva), 1972-re 4000 dollárra emelkedett. Ugyanezen idő alatt a fejlődő országok egy főre jutó nemzeti jövedelme 175 dollárról csupán 300 dollárra nőtt. A fejlődő országoknak nincsenek anyagi lehetőségeik legsürgősebb gazdasági és társadalmi problémáik megoldására. A munkanélküliek és részleges munkanélküliek száma a „harmadik világban” 300 millió, a munkaképes lakosság egyharmada. 700 millió ember él a legsötétebb nyomorban, és 500 millió senyved a hiányos táplálkozás következtében. A legutóbbi időkben a fejlődő országoknak azzal is szembe kellett nézniük, hogy importjuk árai nőnek, és exportjuk árai csökkennek. Az olajat nem exportáló fejlődő országok cserearányai 1974-ben 3%-kal, 1975-ben 9%-kal romlottak. Eladósodásuk az 1973-as 12 milliárd dollárról 1975-re 35 milliárd dollárra nőtt. A főtitkári beszámoló ebből a helyzetből azt a következtetést vonta le, hogy „a jelenlegi rend semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy a gazdasági növekedés akár nemzeti, akár nemzetközi méretekben megfelelő áttörést eredményezhetne. A fejlődő világot a fejlett országokhoz kötő mechanizmusnak olyan gyengeségei vannak, amelyek megakadályozzák ezt a folyamatot, akár a fejlődő országok nyersanyagtermeléséről, akár készárutermeléséről, akár a technológia megszerzésének feltételeiről vagy pénz94
