Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Balázs József: A nemzetközi enyhülés néhány ideológiai kérdése Helsinki után
végsősoron elszakíthatatlan kapcsolatban a valóságos vagy vélt szükséglettel — minden cselekvés mozgatórugója. Ha a tőkés világ egyes csoportjainak érdekei, illetve a szocialista közösség érdekei és az egyetemes emberi érdekek közti viszony antagonisz- tikus, akkor feltehető a kérdés, hogy valóban mindenki nyert-e Helsinkiben. A válasz azért lehet igenlő, mivel Helsinkit megelőzően, történelmileg rövid idő alatt igen jelentős változások mentek végbe a nemzetközi erőviszonyokban. E változások szükségképpen hatnak a nemzetközi érdekviszonyokra, és módosítják azokat. A mai világpolitikai helyzet egyik új jellegzetessége, hogy a tőkés világ saját „tisztán tőkés” és nem általános emberi (biológiai és szociális) érdekeit csak úgy tudja relatíve biztosítani mint létérdekeit a nemzetközi porondon, a két világrendszer harcában és együttműködésében, valamint a belső osztályharcban, hogy új vonásokat vesz fel, új magatartási normákat fogad el, amelynek nemcsak saját belső természetéből fakadnak, hanem tükrözik a nemzetközi erőviszonyokat is. A tőkés világ „tisztán tőkés” természetéből az következne, hogy azonnal és minden eszközzel megsemmisítse a szocializmust és a haladó erőket az egész világon. Erre már nem képes, de a kísérletezést nem adta fel. Vagyis ha bizonyos ideig meg akarja őrizni a tőkés termelési viszonyokat, a kizsákmányolás lehetőségét, akkor — nem törekedhet a totális katonai konfrontációra a szocialista világgal, mert ez létének végét jelentené; — nem vetheti el az együttműködés fejlesztését, amely a kölcsönös és egyetemes emberi érdekek hordozója; — nem tarthatja fenn a kizárólag erőszakra épülő nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatrendszert. Ez a magatartás nem magából a kapitalizmus természetéből ered. Erre a magatartásra a tőkés világot a visszavonhatatlanul megváltozott nemzetközi erőviszonyok és a tőkés világon belüli, tőkés talajon soha meg nem oldható bonyolult, állandósult ellentmondások, válságok kényszerítik. A valóságos szocializmus katonai, politikai, gazdasági és ideológiai ereje, befolyása a világpolitikára, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomnak, más haladó erőknek a társadalmi haladásért és a békéért vívott harca, a nemzeti felszabadító mozgalmak antiimperialista harca kényszerítette ki a tőkés világ részéről azt a magatartást, amely egyenetlenül és ellentmondásosan bár, de egyre inkább érvényesül. Nem állíthatjuk, hogy valamennyi tőkés ország kormánya eljutott eddig a felismerésig. A felismerés és az azt követő cselekvés, az új magatartás kialakítása tendencia jellegű folyamat, amellyel szemben más törekvések is érvényesülnek. De Helsinkiben és az enyhülési folyamat Helsinki utáni előrehaladásában, már benne van ez a kényszerű felismerés. Helsinki és az enyhülés szellemének, gyakorlati konzekvenciáinak támadása, rosszindulatú értelmezése a történelmi fejlődéssel szembeni ellenséges magatartásnak egyik megjelenési formája, amely egyrészt tükrözi a tőkés világ eredeti természetét, másrészt tiltakozás, ellentámadás a kényszerpályán való mozgás ellen, a kapitalizmus korlátlan világhegemóniájának történelmileg végleges elvesztése ellen. Ez a történelmi konzek67
