Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
küli elismerését. Ily módon az előirányzott hatósági kedvezmények megadásánál, az esetenkénti elbírálásnál el lehetett érni, hogy az önkényes értelmezés helyett bizonyos automatizmus érvényesüljön. A szeptemberben parafáit hosszú lejáratú, ötéves magyar—NSZK árucsere-forgalmi és gazdasági-műszaki együttműködési megállapodást 1970. október 27-én Budapesten Kari Schiller, az NSZK gazdaságügyi minisztere és Vályi Péter pénzügyminiszter írta alá. A megállapodás 1970. június 1-től 1974. december 31-ig biztosította a kétoldalú árucsere-forgalom és gazdasági-műszaki együttműködés szabályozását. A megállapodás ellenére a nehézségek korántsem szűntek meg. A hetvenes évek elején tovább szélesedett a közös piaci agrárrendtartások alá tartozó termékek köre. A protekcionista piaci rendszabályokat kiterjesztették a magyar mezőgazdasági exportban igen jelentős zöldség- és gyümölcsfélékre. A tárgyalásokon a magyar delegáció rendszeresen szóvá tette a Közösség mezőgazdasági politikájának diszkriminatív jellegét, a kívülálló országok tradicionális exportját sújtó hatását. (Az ún. lefölözési rendszer csökkentette a harmadik országbeli exportőrök árbevételeit, a szabályozások gyakori módosításai, a rendszer áttekinthetetlenné tette a szállító vállalatok részére a perspektivikus piacfeltáró munkát, hiányzott a felvevő piac hosszú távú biztonsága.) Az NSZK a közös piaci rendelkezésekre való hivatkozás politikáját folytatta. A nehézségek ellenére a kölcsönös áruforgalom minden korábbinál dinamikusabban fejlődött, értéke 1969-hez viszonyítva csaknem megháromszorozódott (1969: 767 millió DM — 1973: 1886 millió DM). Az 1970-es évekre az import egyenletes növekedésén túl magyar szempontból elsősorban az export bővülése volt a jellemző, melynek üteme 1972—1973-ban még az import magas növekedési rátáját is meghaladta. A magyar passzívum aránya az exporthoz képest elviselhető mértékűvé vált (1971: 36% — 1972: 28% — 1973: 27%). Érdekes fejlődést mutatott az NSZK-ból származó magyar import struktúrája is. Alacsony volt és fokozatosan csökkenő tendenciát mutatott a gépek és berendezések aránya (1965: 33,6% — 1970: 23,3%), míg a legnagyobb súllyal az anyag-, félkésztermékek és alkatrészek árufőcsoportja részesedett (1965: 56,1% — 1970: 58,8%). A magyar behozatal szerkezetének gyenge pontja az anyag- és félkésztermékek domináló szerepe, valamint a műszaki-termelési színvonal tartós emelését biztosító gépimport visszaszorulása volt. Az NSZK-ba irányuló magyar kivitel összetételében az áruszerkezet pozitív átrendeződése viszonylag gyors ütemben folyt. A legszembetűnőbb a mezőgazdaság részarányának fokozatos csökkenése volt (1965: 64,7% — 1970: 41,7%). Bár a mezőgazda- sági termékek tették ki a magyar kivitel legfontosabb részét, a növekedés fő hordozója nem ez a szektor volt. A mezőgazdasági termékek 1960-ban az NSZK-ba irányuló magyar export 70 százalékát tették ki — a hetvenes évek elejére ez az arány a magyar kivitel egyharmadára zsugorodott. A magyar—NSZK kapcsolatok legpozitívabb vonása a kooperációs szerződések emelkedő száma volt. 1973-ban a két ország vállalatai között már több mint 100 kooperációs szerződés volt érvényben. Tőkés relációban az NSZK volt a magyar ipar első 58
