Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
szerződés után néhány hónappal, 1970. november 18-án a lengyel—NSZK szerződést is parafálták. A szerződésben az NSZK az Odera—Neisse-határt a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatáraként ismerte el, továbbá kimondta, hogy a két államnak egymással szemben nincsenek területi követelései. A nyugatnémet külpolitikában végbement változások a magyar—nyugatnémet kapcsolatok normalizálódásához is kedvező előfeltételeket teremtett. 2. A. magyar—NSZK kapcsolatok a normalizálódás útján A szocialista országok varsói, Karlovy Vary-i, valamint 1969. évi moszkvai tanácskozásainak szellemében a magyar külpolitika fő célja az NSZK irányában változatlanul az volt, hogy hozzájáruljon a szocialista országok közös álláspontjának érvényesítéséhez, fenntartva azt a lehetőséget, hogy az NDK érdekeinek figyelembevételével — konstruktívan viszonyuljon a Brandt-kormány politikájának pozitív kezdeményezéseihez. A nyugatnémet külpolitika új realisztikus felismerései kedvező lehetőséget teremtettek a kétoldalú kapcsolatok egyes területeinek fejlesztésére. A kedvező változások jele volt, hogy 1970. január 1-én hatályba lépett a magyar és nyugatnémet kereskedelmi képviseletek útlevél- és vízumkezelési joggal történő kölcsönös felruházása. Az MSZMP KB 1970. február 18—19-i üléséről kiadott közlemény az európai béke és biztonság összefüggésében felhívta a figyelmet az NSZK és az NDK viszony rendezésének szükségességére.22 Péter János külügyminiszter varsói látogatásán tartott sajtóértekezletén a Ke Monde tudósítójának kijelentette, hogy magyar részről készek a diplomáciai kapcsolatok felvételére, amennyiben az elősegíti az európai biztonság ügyét. Ilyen összefüggésben — hangsúlyozta a magyar külügyminiszter — a magyar kormány üdvözölné az Odera—Neisse-határ elismerését.23 Komócsin Zoltán 1970 alkotmánynapi beszédében arról szólt, hogy jelentős mértékben megjavultak és érlelődnek a feltételek Magyarország és az NSZK kétoldalú kapcsolatainak normalizálására; a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírása pedig kedvező hatást gyakorol az európai biztonsági értekezlet összehívására.24 1970 februárjában az NSZK kezdeményezésére sor került Hans-Jürgen Wischnewski és Eugen Selbmann szociáldemokrata parlamenti képviselők budapesti látogatására. Wischnewski ekkor a kereskedelmi képviseletek konzuli jogkörének kibővítésére tett javaslatán kívül — magyar kezdeményezésre — a megrekedt kártalanítási problémakört is érintette. Még Wischnewski budapesti látogatásának évében tájékoztatták a kölni magyar kereskedelmi képviseletet, hogy Möller szociáldemokrata pénzügyminiszter visszavonja a kártalanítási megállapodás elutasítását tartalmazó korábbi levelet, és haladéktalanul tárgyalást kíván kezdeni. 1971 januárjában a magyar—NSZK kártalanítási tárgyalások sikerre vezettek. Csaknem 15 éves hivatalos és félhivatalos tárgyalások után 1971. január 23-án a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége és az NSZK hatóságai között aláírták a megállapodást. Eszerint a BRÜG-törvény alapján az NSZK 62 000 magyar károsultnak biztosított mintegy 100 millió DM értékű összeget a koncentrációs táborokban elvett értéktárgyakért. Az NSZK arra is kötelezte magát, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvételétől függetlenül a nevezett összeget három egyenlő részben 1974 végéig 55