Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása
mediterrán politika tehát bizonyos versenyfutást válthat ki az agrárexportban a déleurópai és a mediterrán fejlődő országok között, a globális iparpolitika pedig gátolhatja a mediterrán fejlődő országokba irányuló dél-európai exportot. Nemzetközi szempontból a Közös Piac mediterrán politikája annyiból tanulságos, hogy igen jól szemlélteti a Közös Piac politikai célkitűzéseinek óvatos kibontakoztatását, annak az önállóságnak a mértékét, amellyel a Közös Piac a mediterrán térségben felléphet, végül a tervezett globális politika és a jelenlegi bilaterális kapcsolatok ellentmondásait. A közös mediterrán politika kibontakozását lassítják a mediterrán országok társadalmi, gazdasági, politikai heterogenitásból adódó akadályok. A Közös Piac mediterrán politikájának kialakítását természetesen befolyásolja a tagországok eltérő érdekeltsége. A bilaterális kapcsolataiban is eredményes, az atlanti orientációra is támaszkodó NSZK például kevésbé érdekelt a közös politika kialakításában. Franciaország hatalompolitikai törekvéseitől indíttatva és a mediterrán fejlődő országokkal való hagyományos kapcsolataira támaszkodva határozottan sürgette azt. A közös mediterrán politika lassú megvalósulása tükrözi egyes EGK-tagországok, illetve érdekcsoportok tudatos halogató taktikáját. A Közös Piac tagországaiban az elmaradottabb dél-európai országok tagságával kapcsolatos halogatás azzal az aggodalommal függ össze, hogy a csatlakozás újabb gazdaságfejlesztési terheket róna a Közösségre. Dél-Európa és a szocialista országok A dél-európai országok külső orientációjának módosulása azonban nemcsak észak—déli irányban bontakozik ki. Mind a politikai, mind a gazdasági fejlemények erőteljesen módosították a szocialista országok és a dél-európai országok közötti gazdasági kapcsolatokat is. A hidegháború időszakában a politikai viszony meghatározó súlyú és alapvető korlátozó tényező volt. Az USA mediterrán pozícióinak gyengülése, illetve a dél-európai gazdasági fejlődés nyomán kialakuló új érdekviszonyok hatása csaknem egyidejűleg jelentkezett. Politikai és érdemleges gazdasági kapcsolatokat a szocialista országokkal az idők folyamán Olaszország, Törökország és Görögország épített ki. Az elmúlt évtized végén Spanyolországgal is megkezdődött a politikai kapcsolatok rendezése. Portugáliával az 1974. évi fordulat nyomán valamennyi szocialista ország kiépítette politikai kapcsolatait. A ciprusi konfliktus következményei sajátos módon Törökországban és Görögországban javították a szocialista országokkal való együttműködés politikai légkörét. Az utóbbi időben tehát a politikai szféra már nem akadályozza a gazdasági együttműködést. A politikai feltételek javulása mellett a dél-európai országok növekedésének gyorsulása, rendkívül gyors ütemben bővülő importkereslete, beruházási igénye, továbbá az újonnan kifejlesztett termelési ágak piackeresési törekvései és a nagyhatalmaktól való függőség csökkentésére irányuló erőfeszítések fokozták a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés iránti érdeklődést. 35
