Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 3. szám - Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása

Az amerikai stratégia gyengülését más oldalról szemlélteti a dél-európai országok és a szocialista országok közötti kapcsolatok javulása. Olaszország, Görögország és Törökország esetében a szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok aránya Európában a legmagasabbak közé tartozik. Spanyolországban az elmúlt évtized második felében indult meg a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok gyorsabb fej­lődése, részarányuk már itt is eléri az európai átlagot. Portugália esetében az 1974. évi politikai fordulat nyitotta meg a szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét. Összefoglalva: a dél-európai térségben bekövetkezett legfontosabb stratégiai válto­zás az amerikai pozíciók és az elmúlt negyedszázadra jellemző amerikai hegemónia erős fellazulása, a szocialista országokkal szemben kialakított NATO-harcrend déli szárnyá­nak meggyengülése. Dél-Európa fejlődésének új szakaszába lépett, melyet a gazdasági és a politikai fejlődés felgyorsulása, a külső orientáció ezzel kapcsolatos változása, az útkeresési törekvések megélénkülése jellemez. A továbbiakban e folyamat gazdasági összetevőit vizsgáljuk. A dél-európai gazdasági fejlődés általános irányzatai A századunk első felében igen lassú ütemben fejlődő Dél-Európában az említett külső és belső tényezők együttes hatására a növekedés felgyorsult. Jórészt kényszerakkumulá­ciós folyamatok révén ugyan, de valamennyi országban nőtt a társadalmi termék beru­házásokra fordított hányada, különösen a második világháború előtti időszak 8 — 12%-os felhalmozási arányához viszonyítva. A gyorsuló növekedés fő hordozója valamennyi országban az ipar volt, amely a leg­utóbbi években a gazdaság vezető ága lett. A nemzetgazdasági keretek viszonylagos szűkössége (csupán Olaszország számít a gazdaság méretei szempontjából középhatalom­nak) és a fejlődés alacsonyabb foka ellenére kiépült a nehézipar is. A dél-európai növeke­dés egyik érdekes vonása, hogy az ipar társadalmi terméken belüli részaránya, továbbá az iparon belül a nehézipar súlya nemzetközi összehasonlításban is magasabb, mint más, a fejlődés azonos fokán álló kisebb országokban. (Lásd az I. sz. táblázatot.) A táblázat mutatói is jelzik, hogy Dél-Európa fejlődésének új, magasabb szakaszá­ba lépett. Valamennyi ország kitört az elmaradott országok csoportjából. Olaszország átlépett a fejlett, Spanyolország, Görögország és Portugália a közepesen fejlett országok csoportjába, sőt Törökország is felkapaszkodott a közepes fejlettség legalsó sávjára. A jelenlegi nyugat-európai centrum és az ún. dél-európai periféria közötti szakadék szűkü­lését az egy főre jutó bruttó nemzeti termék alakulása is jelzi. Az egy főre jutó társadal­mi termék 1960-ban még csak az európai átlag 70%-át tette ki Olaszországban, mintegy 40%-át Görögországban, alig több mint 30%-át Spanyolországban és Portugáliában, mintegy egyötödét Törökországban. 1973-ra a relatív különbség Olaszország esetében 74%-ra, Görögországban 58%-ra, Spanyolországban 55%-ra, Portugáliában 40%-ra csökkent, Törökországban a rend­kívül gyors népszaporulattal összefüggésben valamelyest nőtt. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom