Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása
hogy az Olasz Kommunista Párt az 1975. júniusi községtanácsi választásokon a szavazatok 33%-át szerezte meg, és mindössze 2%-kal maradt el az olasz politikai életben 30 éven át gyakorlatilag egyeduralmat gyakorló Kereszténydemokrata Párt mögött. Az 1976. júniusi választásokon az OKP tovább erősítette pozícióit. Az Olasz Kommunista Párt a 15 autonóm területből ötben, a 93 tartományból 36-ban került kormányba, három területen és 15 tartományi kormányban tényleges vezető pozícióba. Több mint 30 nagyvárosban irányítja kommunista-szocialista kormányzat a közigazgatást. A Görögországban és Portugáliában lezajlott legutóbbi választásokon a kommunista pártok szerezték meg a szavazatok egynyolcadát. Politikai szakértők spanyolországi választások esetén mintegy 15%-ra becsülik a kommunista szavazatok részarányát. A kommunista pártok politikai ereje és annak növekedése szervesen összefügg a dél-európai történelmi körülményekkel, katalizátor szerepet játszik a politikai fejlődési folyamatban. Nemcsak arról van szó, hogy a mély vallásos tradíciók ellenére a baloldal igen figyelemreméltó pozíciókat épített ki. A kommunista pártok mellett számottevő erőt képviselnek a baloldali szociáldemokrata, illetve szocialista pártok, melyek Portugáliában — s becslések szerint Spanyolországban — a lakosság több mint egyharmadá- nak, Olaszországban pedig 10—15%-ának támogatását élvezik. A szociáldemokrata, illetve szocialista pártok sokkal elkötelezettebbek a társadalmi-gazdasági fejlődés akadályainak radikális eltávolítása iránt, mint reformista vonalvezetésű észak- és nyugateurópai testvérpártjaik. A kommunista pártok ereje így elősegíti a baloldali pártok előretörését, programjuk tartalmi gazdagodását, érleli a kommunisták, szocialisták és keresztények szövetségére irányuló tendenciát. Természetesen a különböző baloldali erők közötti viszony országonként más és más. A dél-európai térség stratégiai jelentősége Dél-Európa történelmileg Kelet és Nyugat, a kelet- és nyugat-európai társadalmi formáció ütközésének frontja. Nemzetközi jelentőségét ezzel kapcsolatos stratégiai szerepe alakította ki. Ennek megfelelően az ókorban Róma és a görög államok, a XVI. században Törökország, Spanyolország és Portugália világhatalmi ranggal rendelkel- zett. A fénykor alkonya egybeesik a stratégiai erőviszonyok eltolódásával. A világkereskedelem növekedési központja a Földközi-tenger keleti medencéjéből áttevődött a nyugati medencébe, majd fokozatosan az atlanti térségbe. A Kelet expanziós törekvéseire Granada bevétele (1492), illetve a Bécs alatti török vereség (1683) végérvényesen pontot tett, a kelet—nyugati konfrontációs színtér jelentősége megszűnt. Ettől kezdve Dél- Európa stratégiai jelentősége a nyugat-európai központ szempontjából fokozatosan elsorvadt (a Dardanellák csak Oroszország számára jelentett stratégiai értéket), gazdasági jelentősége pedig marginálissá vált. A térség stratégiai felértékelődése a második világháború kirobbanásával kezdődött meg. A katonailag gyenge, társadalmilag robbanékony Dél-Európa igen könnyű behatolási terepet kínált nemcsak földrajzi, hanem politikai értelemben is. A gépesített 25
