Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 3. szám - Kende István: Az el nem kötelezettek mozgalmának kialakulása és helye napjainkban

a mozgalom belső logikájának az sem, hogy bármely országot szocialista rendje miatt ítéljen el, vagy azért, mert ezt a rendszert kívánja választani.

Az el nem kötelezettség és az enyhülés

Átmeneti korunk mozgása egyirányú és egyértelmű: világméretekben napirenden van a szocializmusba való átmenet. A klasszikus gyarmati rendszer felbomlása gyakorlatilag befejeződött: a tegnapi gyarmatok ma független, önálló, többségükben el nem kötelezett országként lépnek fel a világpolitika porondján. Egyre inkább társadalmi rendjük fejlődése válik a fő kérdéssé. A nemzeti felszabadító, függetlenségi küzdelmek győzelme után az osztályok harca kerül előtérbe. Ha ez a harc következetes, akkor antiimperialista jellegű, s ezért ebben a harcban is az imperializmus alkotja vagy támogatja a visszahúzó erőket. Az antiimperializmus egyre határozottabban összetartó elve az el nem kötelezettek mozgalmának, s ez az elv kapcsolja össze egységes mozgalmi ívvé a nemzeti függetlenségért, az „első” függetlenség megőrzéséért és megszilárdításáért, illetve a „második” függetlenség kivívásáért vívott harcot. így válik az el nem kötelezettek mozgalma a fejlődő országok egész családjának hajtóerejévé, politikai magvává, s megfelelő áttétellel a forradalmi mozgalmaknak, a legfőbb antiimperialista erőknek természetes szövetségesévé, annak ellenére, hogy sokfajta társadalmi rendhez tartozó országot fűz egybe.

Ebből a sokféleségből is fakad, hogy a mozgalom különösen jelentős szerepet kap napjainkban, a békés egymás mellett élés, az enyhülés fokozódó érvényesülése idején. Az enyhülés és a békés egymás mellett élés semmiképpen sem jelenti a függetlenségi küzdelmek, a belső társadalmi rend átalakításáért vívott harcok fékezését, sőt, létalapja e mozgalomnak. Mint Amilcar Cabral, a fejlődő országok politikai életének egyik legkiemelkedőbb alakja már 1964-ben, az el nem kötelezettek kairói értekezletén, valameny- nyi meghívott felszabadító mozgalom képviselőjeként mondott beszédében kifejtette, ezeknek az erőknek a harca „nem korlátozódik pusztán a gyarmati iga felszámolására. Akarjuk vagy sem, az imperializmus ellen harcolunk, amely a kolonializmus támasza, annak minden formájában. Márpedig a hosszú antiimperialista harc gyakorlata megtanított minket arra, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak számára nincs lehetősége az imperializmus erőivel való egyezkedésnek. Ennek az általános elvnek az alapján fejezzük ki azon meggyőződésünket, hogy harcunk, legyen bár politikai vagy fegyveres, egyben a békés egymás mellett élésért és a békéért vívott nagy harcnak is kifejezője. Mi a békés egymás mellett élés és a béke politikáját kívánjuk alkalmazni minden néppel és állammal, de úgy véljük, ami a mi konkrét esetünket illeti, hogy a békés egymás mellett élés és a béke e politikájának előfeltétele, hogy szabad és független nemzetként és államként egyáltalán létezünk... Nem szükséges beavatkoznunk azokba az ideológiai viszályokba vagy konfliktusokba, amelyek megosztják a világot. Nem kell elköteleznünk magunkat bármely pozíció mellett: elkötelezettnek kell lennünk és maradnunk saját népeink alapvető követelései mellett. Van azonban a mi el nem kötelezett16