Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
ratikus folyamatokat; a parlamenti és a munkahelyi demokrácia fejlődését, a demokratikus centralizmus mindkét oldalának erősödését a kommunista pártokban. Ezek elismerése kétségessé tenné az SPD programjaiban leggyakrabban szereplő állítást a „magát minden ellenőrzés alól kivont bürokráciáról”. Az idézett szöveg egyébként nyelvileg is kétértelmű, nem világos, hogy a „magántőke uralmának megszüntetése” vagy a bürokrácia kialakulása „vezetett a diktatúrához”. Talán ez a kétértelműség indította az egyik schleswig-holsteini alapszervezetet arra, hogy a „diktatúrához vezetett” kifejezés törlését javasolja.®8 A kongresszus nem fogadta el a javaslatot. A mai világ ellentmondásainak felsorolása egyébként bíráló hangvételű, de nem teljes. Több pártszervezet rámutat módosító javaslatában: „az ellentmondások felsorolásából jellemző módon hiányzik a társadalmi termelés és a magánelsajátítás közötti alapvető ellentmondás”.27 Az efféle javaslatokat a kongresszus nem fogadta el. Ez természetes, hiszen ha elfogadják, akkor az OR 85 jelentős részét és a külpolitikai határozat zömét is át kellett volna írni. c) A modern ipari társadalmak problémái Az OR 85 a fejlett ipari társadalmak problémáit elemezve leszögezi: „A magasan fejlett ipari társadalmak — teljesen mindegy, hogy milyen gazdasági és társadalmi rendszerűek — időnként gazdasági válságba kerülnek.”2* Ez a hamis állítást tartalmazó mondat egyúttal azt jelenti, hogy a fejezet valamennyi pontja egyaránt vonatkozik a kapitalista és a szocialista országokra. Az ipari társadalmak problémáinak elemzése sok jelenséget érint, és törekszik az okok feltárására is, a számtalan módosító javaslat tanúbizonysága szerint azonban nem sok eredménnyel. Az alapvető hiba az, hogy a bírált jelenségek semmiképpen sem vonatkoztathatók egyaránt a két ellentétes társadalmi rendszerre, még ha az infláció a szocialista országokban is érezteti hatását, növekednek a szubvenciók terhei, gyorsan emelkednek a beruházási költségek, vannak hiánycikkek, vásárlóerő-többlet jelentkezik is stb. Az elemzésben szerepel például a következő mondat: „A modern infláció problematikáját mindenekelőtt az jellemzi, hogy a növekvő inflációs áremelkedések a recesszió idején is folytatódnak, tehát együtt jelentkeznek a munkanélküliséggel és a gazdaság stagnálásával vagy éppen visszaesésével.”29 Mivel a bevezetés szerint mindkét társadalmi rendszerről szó van, ez azt jelenti, hogy a szocialista országokban is jelentkezik az infláció, a munka- nélküliség és a termelés stagnálása vagy visszaesése. Igaz, hogy az idézet a kongresszuson került a szövegbe, mert a küldöttek többsége az infláció okainak elemzését és a gazdasági bajok leírását nem tartotta kielégítőnek. Ez azonban a pontatlanságon mit sem változtat. Egyrészt a fejezet bevezetését is lehetett volna módosítani, azaz kijelenteni, hogy a modern ipari társadalmak problémái közül egyesek a szocialista országokban is megtalálhatók. Másrészt a kongresszus elfogadott egy külön gazdaságpolitikai határozatot is, amelyben ez áll: „A világgazdaság a második világháború óta a legmélyebb recesszió állapotában van. Inflációs feszültségek az NSZK több kereskedelmi partnerénél, valamint az olaj- és nyersanyagárak robbanása 1973 óta felszínre hozták a világpiac egyensúlyának zavarait, a strukturális alkalmazkodás nehézségeit és végül valamennyi ipari országban a 95
