Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés

Zettel kapcsolatos értékelésekre és tervekre sem. (Nem is beszélve arról, hogy a közvélemény feltételezett véleménye miatt történő egy helyben topogás eleve kizárja a közvélemény pozitív alakítását, tehát bezárja a hibás kört.) A kongresszusi küldöttek többsége által elfogadott két külpolitikai vonatkozású dokumentum tehát szintén kompromisz- szum eredménye, amelyben egyrészt a választások hatása, másrészt a NATO — főleg az Egyesült Államok — külső hatása is tükröződik. Ezért az elfogadott álláspontokat célszerű összevetni a vezetés eredeti javaslatával, a területi pártszervezetek módosító javaslataival és a kongresszuson lezajlott vitával is.

Különösen tanulságos a módosító javaslatok vizsgálata, amelyek a vezetés eredeti javaslatával vagy az elfogadott szöveggel összevetve gyakran annyira kifejezők, hogy a külön kommentálást feleslegessé teszik. Azok a módosító javaslatok is figyelemre méltóak, amelyeket a küldöttek többsége nem fogadott el, mert — amellett, hogy a kritikai elemzést segítik — jelentős területi pártszervezetek, főleg ipari nagyvárosok pártszervezeteinek véleményét fejezik ki.

I. Az általános külpolitikai határozat

Az általános külpolitikai határozat bevezető része leszögezi, hogy a SPD-nek támogatnia kell a feszültség csökkentését az NSZK és az NDK, a Kelet és a Nyugat, a fejlett ipari és a fejletlen országok között. Fontosnak tartja, hogy az Európai Gazdasági Közösség tovább fejlődjék. A „harmadik világ” támogatásában a párt további aktív lépéseket vár a kormánytól. A fenti sorrend nem azonos az SPD külpolitikai prioritásainak sorrendjével. A kongresszuson a „harmadik világ” kapta a legnagyobb hangsúlyt, majd Nyugat-Euró- pa gazdasági és politikai integrációja, és csak a harmadik helyen szerepelt a keleti politika. A továbbiakban csak azokat a kérdéseket vizsgáljuk, amelyek szorosan összefüggnek a nemzetközi enyhüléssel.

„Az európai egyesülési folyamat jelentős hozzájárulás az Észak-atlanti Szövetség erősítéséhez is. A kilenc európai állam szövetkezése lehetőséget ad arra, hogy az Egyesült Államokkal szemben erősebb partnerré váljon. Szükséges és lehetséges, hogy az Európai Közösség elősegítse az együttműködést Kelet-Európával.” „Az Atlanti Szövetség közös biztonsági és védelmi politikánk nélkülözhetetlen bázisa.” A határozat hozzáfűzi, hogy helyeslik az Egyesült Államok politikai és katonai jelenlétét Európában.

„A kongresszus elvárja, hogy a szövetségi kormány az elkövetkező években is következetesen folytatja a keleti politikát, és ennek során törekszik a szerződések kétoldalú kiépítésére ... Nem kevésbé fontos lesz a következő években a keleti politika többoldalú folytatása is.”2 A határozat ezután üdvözli az európai biztonsági konferencia eredményeit, és megjegyzi, hogy sok függ az elvek átfogó megvalósításától. A kétoldalú és többoldalú kapcsolatokhoz hasonlóan az EBK elveinek átfogó megvalósítására sem dolgozott ki a kongresszus konkrét javaslatokat, hanem a szövetségi kormánytól vár kezdeményezéseket. A konkrét javaslatok hiánya, az önálló kezdeményezésről való lemondás negatívan értékelhető.

87