Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
Az ECOWAS fejlődésének perspektívái A lagosi szerződés aláírása nagy lépés volt a nyugat-afrikai gazdasági integráció megteremtésének útján, de korántsem biztosíték arra, hogy a térség országainak együttműködését célzó erőfeszítéseket végül is siker koronázza. Tény azonban, hogy az érintett országok között már megkezdődött a két- vagy többoldalú kooperáció, amely alapját képezheti a később kiteljesedő integrációs folyamatnak. Elég, ha a nigériai kőolajnak a togói és elefántcsontparti olajfinomítókban való feldolgozására, a részben nigériai igények kielégítésére épülő togói és benini cementgyárakra, az ugyancsak a cementgyártás területén életre hívott togói—ghánai—elefántcsontparti kooperációra, a togói foszfátra települő nigériai műtrágyagyárakra, a ghánai rizs elefántcsontparti és nigériai értékesítésére, a máris több országot érintő energiagazdálkodási együttműködésre, a mali, nigeri és felső-voltai marhahúsexportnak a környező országok ellátásában játszott szerepére, a nyugat-afrikai piacokra termelő ghánai izzólámpagyárra vagy a nigériai, ghánai és benini kikötők kiegyensúlyozottabb kihasználását célzó megállapodásokra utalunk. Ily módon az együttműködés egyrészt a nemzeti piacoknál tágabb kereteket és kedvezőbb körülményeket teremthet majd az egyes országok gazdaságfejlesztési törekvéseinek kibontakoztatásához, másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy a tagországok exportcikkeik értékesítésekor egységesen lépjenek fel és így csökkentsék a világpiaci tendenciáktól való függőségük mértékét. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy változatlanul akadálytalan a külföldi tőkének az ECOWAS tagállamaiba való beáramlása. A közösségen kívüli tőkével létrehozott vegyes vállalatok részére biztosított kedvező lehetőségek kihasználásával valószínűleg aktivizálódik majd a nyugatnémet, amerikai és japán tőke annak érdekében, hogy meghódítsa a fokozatosan egységessé váló nyugat-afrikai piacot. Az expanziós törekvések központjai várhatóan a kedvező befektetési lehetőségeket kínáló Nigéria és Elefántcsontpart lesznek. Természetesen más előjellel, de a szocialista országok számára is lehetőség kínálkozik arra, hogy valamelyik ECOWAS-tagországgal együttműködve termékeiket bevigyék egész Ny ugat-Afrikába és megteremtsék jövőbeni szélesebb körű együttműködésük alapjait ezeken a perspektivikus gazdasági érdekeik szempontjából nagy jelentőségű területeken. A térség országai közötti együttműködés fejlesztésének alapja az alapvető érdekek egybeesése, az együttműködés nagy történelmi jelentőségének felismerése. Ez azonban még nem minden: az említett nehézségek miatt sok még a tennivaló, és rövid időn belül nem várhatunk alapvető változásokat. „A gazdasági integrációt évekig kell hagyni fejlődni . .. Most már elfogadott, hogy az integráció megteremtése hosszú távú feladat, amely ki van téve a nemzetközi koordináció minden típusára jellemző bizonytalanságnak. Látványos eredményekre számítani rövid vagy még középtávon is csalódáshoz és kiábránduláshoz vezet. Tudomásul kell venni azt is, hogy a nyugat-afrikai gazdasági integrációt illetően el kell vetni a mindent vagy semmit megközelítést, és helyette a prag- matikusabb, rugalmasabb megközelítési módot kell alkalmazni.. . Szükséges, hogy itt is hangsúlyozzuk; egy gazdasági közösség megteremtésénél nem a rövid távon hozott 82
