Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
támogatását, miszerint az együttműködés Zaire-re, Gabonra és esetleg Angolára való kiterjesztésével csökkenteni kell a nigériai egyeduralom veszélyét. A Franciaország érdekeire leginkább tekintettel levő Szenegál a nigériai gazdasági expanzió elleni front élharcosa. Senghor elnök már a függedenség kikiáltása előtt több tervet dolgozott ki az együttműködés megvalósítására, és a realizálás során mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy megakadályozza az anglofon országok fölényének érvényesülését. A térség francia nyelvű országainak az előbbiekben ismertetett tartózkodó magatartásában igen nagy szerepe volt a szenegáli politikának. 1975-ben azonban Senghor elnök — miután látta, hogy az Afrika egész atlanti partvidékére kiterjedő, lényegében a CEAO fontolva haladó elképzelései alapján működő szervezet létrehozását célzó terve az adott körülmények között irreális — már nem vállalhatta, hogy ő legyen az egyetlen, aki nem írja alá az ECOWAS alapító dokumentumát. Tény azonban, hogy Szenegál késlekedik a lagosi szerződés ratifikálásával, és az ország vezetői továbbra is minden alkalommal határozottan síkraszállnak néhány közép-afrikai frankofon országnak (köztük természetesen Zaire-nek) az együttműködési szervezethez való csatlakozásáért. Mindez jelzi, hogyajövőben is számolni lehet Szenegál távolmaradásával, vagy legalábbis passzivitásával. A Szenegál által szinte teljesen körülzárt anglofon Gambia elsősorban a szomszédos országhoz fűződő szoros gazdasági kapcsolatai ellensúlyozása érdekében szorgalmazta az átfogó gazdasági közösség létrehozását. Az ország — Jawara elnök nyilatkozata szerint — mindenekelőtt a mezőgazdasági és szállítási együttműködés terén számít eredményekre. Guinea tette tulajdonképpen az első konkrét kezdeményezést a térség valamennyi államát átfogó gazdasági együttműködés szervezeti kereteinek megteremtésére. A guineai magatartást mindig az az egyszerre politikai és gazdasági jellegű törekvés motiválta, hogy kitörjön elszigeteltségéből, melybe a függetlenség radikális formában történt kivívásakor került. „Nyugat-Afrika országainak felül kell emelkedniük a gyarmati struktúrákon, és a földrajzi realitásokat, valamint népeik érdekeit kell számba venniük” — hangoztatta a conakryi rádió a guineai álláspontot indokolva.10 Annak ellenére, hogy Sekou Touré a Lagosban megrendezendő II. Néger Kulturális és Művészeti Világfesztivál kapcsán felmerült ideológiai kérdésekben ellentétbe került a nigériai vezetőkkel, és ezért nem vett részt személyesen az 1975. májusi lagosi csúcs- értekezleten (Guinea nevében a szerződést Beavogui miniszterelnök írta alá), valószínűnek látszik, hogy Guinea minden tőle telhetőt megtesz majd az ECOWAS eredményes működése érdekében, annál is inkább, mert a szervezetet Sekou Touré jó fórumnak tartja gazdaságfejlesztési elképzelései és haladó politikai nézetei propagálására is. Az 1973 szeptemberében függetlenné vált Guinea-Bissau számára az ECOWAS kedvező kibontakozási lehetőséget és esetleges újabb segélyforrást jelent. Mauritánia mindig együtt haladt a többi frankofon országgal, sőt a francia kapcsolatok felülvizsgálatának kezdeményezésében vezető szerepet is vállalt. A Franciaországgal való kapcsolatok bizonyos lazítását célul kitűző irányvonalnak egyenes következménye volt az ECOWAS-szerződés aláírása. 71
