Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről
nagyarányú beáramlása során az iparosítás erőteljesen megindult, s az ország — erejénél fogva — regionális hatalmi státus kiépítésére aspirál gazdasági, politikai és katonai vonatkozásban egyaránt; — végül vannak olyan országok, amelyeknek nincsenek hasznosítható természeti kincseik, termelőerőik igen elmaradottak, s a túlnépesedés vagy éppenséggel az igen alacsony népsűrűség miatt külön gondot jelent a lakosság élelmezése, munkához juttatása, egyáltalán a potenciális termelőerők mozgósítása. Ehhez jelentős segítségre a fejlett tőkés világtól nem számíthatnak, mivel a tőke kitelepülési preferencia-sorrendjében hátul foglalnak helyet. Voltaképpen e négy országcsoportból csak kettő számíthat arra, hogy fokozatosan átlépheti az elmaradottság felszámolásának küszöbét: a gyér lakosságú kitermelő országok, valamint azok a középhatalom-jelöltek, amelyek aspirációi egybeesnek az imperializmus gazdasági és politikai elképzeléseivel. A többiek a tőkés világpiac bármilyen módon megreformált mechanizmusainak és érdekrendszerének keretei között két út között választhatnak : megbékélni a neokolonializmussal, alkalmazkodni annak rendszeréhez és elfogadni korlátáit, vagy pedig harcra kelni ellene, és — a világgazdasági mechanizmus változtatási követelményeit tekintve — kilépni a tőkés rendszeren belüli mozgási körből. Az elkövetkező években reálisan, mint ideiglenes tendenciával számolhatunk az,,új világ- gazdasági rend” eredeti koncepciójának és az amerikai, illetve EGK ellenstratégiának valamiféle szintézisével. Ez tovább fogja gyengíteni a mozgalom amúgy is következetlen antiimperia- lista jellegét. Ennek ellenére számítani lehet arra, hogy a megvalósítás kibontakozása az imperia- lizmusellenes vonásokat ismét felszínre hozza ■ természetesen nem egy csapásra, hanem évek során és igen változatos, sokszor áttételes formákban. A csalódási és kijózanodási folyamat ott és akkor bontakozik ki, amikor világossá válik, hogy — a megnövekedett anyagi források zömét olyan célokra kell fordítani, amelyek inkább szolgálják a külföldi magántőke-behatolás belföldi feltételeinek megteremtését, mintsem a gazdasági függetlenség elnyerését (alapképzés, élelmezés és egészségügy, államigazgatás, infrastruktúra stb.); — a benyomuló külföldi magántőke által kialakított gazdasági struktúra nem felel meg az ország tényleges felemelkedési igényeinek (egyoldalúan exportra orientált, luxuscikkeket vagy alkatrészeket gyártó ágak, a forgalmazásból eredő haszon külföldi kézen marad, az általános műveltségi és szakképzettségi szint lassan növekszik stb.), a kormányok a vártnál kisebb mértékben szólhatnak bele a struktúraalakításba, s a fejlett külföldtől való függés nem csökken, hanem esetleg még növekszik is. A kiábrándulás feltételezhetően azokban az országokban jelentkezik majd, amelyek a nyersanyagár-robbanáson nem nyertek, amelyekben a legintenzívebb segélypolitika sem tudja érezhetően enyhíteni a nyomort, illetve azokban, amelyek nyertek ugyan a nyersanyagár-robbanáson, de bevételeik nem elegendőek ahhoz, hogy minőségi változást hozzanak létre gazdasági fejlődésükben, vagy pedig árnyereségüket az infláció igen erősen devalválja. 4. A világgazdasági rend reformjának nem kapitalista alternatívája Az olyan mechanizmusoknak, amelyek a sokszorosan fejlettebb, erősen monopolizált környezetben elő kívánják segíteni az elmaradott termelőerőkkel rendelkező országok egészséges iparosodását a gazdasági függetlenségük létrehozását, mindenekelőtt rendkívül erős gazdaságvédelmet kell biztosítaniuk, mégpedig különleges védelmet, amely — megvédi az újonnan keletkező iparokat a külföldi konkurrencia pusztító hatásától; 21
