Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Sz. Kiss Csaba: Az új világgazdasági renddel kapcsolatos nemzetközi vita evolúciójáról
A Nyugat taktikája Az új nemzetközi gazdasági rend koncepcióját először az ENSZ Közgyűlésének VI. rendkívüli ülésszakán elfogadott dokumentumok (a továbbiakban Nyilatkozat, illetve Akcióprogram)5 körvonalazták, máj d a Közgyűlés XXIX. ülésszakán (1974. szeptember 17. — december 18.) jóváhagyott, Az államok gazdasági jogainak és kötelezettségeinek kartája (a továbbiakban Karta)6 fejlesztette tovább. Ezeket a dokumentumokat azóta is együtt említi és idézi minden olyan okmány, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének átalakításával foglalkozik. Az említett ENSZ-határozatok alkotják az új nemzetközi gazdasági rend koncepciójának alapját, legátfogóbb keretét. A Karta gondolata Echeverría mexikói elnöktől származik. Az UNCTAD 1972-es, III. konferenciáján az ő kezdeményezésére született határozat hangsúlyozta, hogy szükséges „általánosan elfogadott normákat kidolgozni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szisztematikus szabályozására”, s hogy „lehetetlen igazságos rendet és stabil világot kialakítani, míg nem szövegezik meg a Kartát minden ország és különösen a fejlődő országok jogainak védelmére”.7 A Karta megszövegezésén sok állam képviselőiből álló munkabizottság dolgozott, mely 1973-ban és 1974-ben heteken át ülésezett, s tervezete végül támaszkodhatott a VI. rendkívüli közgyűlés tanulságaira is. A Nyilatkozat és az Akcióprogram kimunkálására, csiszolására kevesebb idő állt rendelkezésre. Maga az új nemzetközi gazdasági rend kifejezés szerepel már az el nem kötelezett országok 1973. szeptemberi, algíri állam-, illetve kormányfői konferenciájának ún. Gazdasági nyilatkozatában is, de érdekes módon szűkebb értelemben, csupán a nyersanyagtermelő országok érdekeinek fokozott védelmével, a transznacionális vagy multinacionális monopóliumokkal kötött szerződések felmondásával összefüggésben. Átfogó jelentőségű, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minden területére vonatkoztatott központi kategóriává Bumedien algériai elnöknek a VI. rendkívüli közgyűlésen elmondott beszédében vált (noha szélesebb értelemben való használatára korábbról is idézhetnénk szórványos példákat). A VI. rendkívüli közgyűlés egyik legnagyobb eredménye éppen az volt, hogy bár hivatalosan „a nyersanyagok és a fejlesztés kérdésének tanulmányozására” hívták össze, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kérdéseit az új nemzetközi gazdasági rend jegyében szélesebb összefüggésben, komplex megközelítésben tárgyalta. A fejlődő országok kezdeményezésének sikere a továbbiakban nem kis mértékben attól függött, sikerül-e rábírniuk a fejlett tőkés országokat arra, hogy a világgazdasági problémákat ilyen integráns módon kezeljék és elismerjék a lényeges strukturális reformok szükségességét. 1974 elején az általános világgazdasági helyzet kedvezett a fejlődők ez irányú törekvéseinek. Néhány hónappal azután, ahogy a nyersanyagtermelő országok egy csoportjának, a kőolajtermelő országoknak a történelemben először sikerült lényeges, számukra kedvező árváltoztatásokat érvényesíteniük a világkereskedelemben s megfordítaniuk bizonyos, az egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatokból adódó trendeket, a Nyugat defenzívába szorult. A legtöbb fontos nyersanyag ára éppen a VI. rendkívüli közgyűlés idején vagy közvetlenül előtte tetőzött. A fejlett tőkés országok 1974-ben hatalmas fize
