Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 2. szám - Káldor István: Az egyiptomi külpolitika módosulása az 1973-as háború után

rialista Egyesült Államok — az agresszor. Holott cáfolhatatlan igazság, hogy a Szovjetunió egy talpalatnyi földet sem akar meghódítani, sem a Közel-Keleten, sem másutt; s egy hordónyit sem akar elrabolni az arab országok olajából.”17

Az egyiptomi politika átállításának folyamatában újabb állomás volt 1976. március 15., a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés egyoldalú felbontása.

Az egyoldalú egyiptomi lépés nyugati polgári lapok szerint is a következő célokat szolgálta :18

— a Szovjetuniót tenni meg minden baj forrásának, a jelenlegi nehézségek fő okának;

— segíteni a Ford-kormányzatot a választási kampányban, illetve közel-keleti manőverei végrehajtásában;

— biztosítani Szaúd-Arábiát és a többi reakciós arab államot az egyiptomi vonal nyugati orientációjáról.

Világos, hogy ez a lépés az egyiptomi nép nemzeti érdekei ellen irányult és a progresszív arab fejlődésnek is gátat próbál szabni.

Visszatekintve az elmúlt évek egyiptomi politikai gyakorlatára, megállapítható, hogy a szerződés felbontásának lehetőségét zsarolásra akarták felhasználni. A szovjetellenes támadások elsősorban a fegyverzetellátáshoz kapcsolódtak: nincs elég rakéta, nincs kezelőszemélyzet, nem megfelelő a fegyverzetek minősége, mennyisége stb. Az októberi háború után némiképp módosult a propaganda: a hangsúly az alkatrészellátásra helyeződött. Ezt mintegy kiegészítették a hitelek törlesztésének átütemezése körüli manőverek.

A szerződés felbontása nemcsak azt jelenti, hogy Egyiptom letért az antiimperialista útról, és elvetette a pozitív semlegesség politikáját, hanem azt is, hogy a kapituláns kurzus megpróbálja visszaforgatni a történelem kerekét, lehetőséget ad az USA-nak, hogy létrehozzon egy olyan tengelyt, amelyre korábban nem volt lehetősége.

A Szovjetunió egyetlen aspektusból vizsgálja a közel-keleti eseményeket: hogy azok elősegítik-e a térség tartós békéjét, vagy sem; hozzájárulnak-e a végleges és igazságos döntéshez, vagy sem, előmozdítják-e, hogy minden nép és állam szavatoltan békében éljen és dolgozzon boldogulásán, a haladás, a politikai és gazdasági függetlenség érdekében. E meggondolásokban a legszélesebb néptömegek érdekei fejeződnek ki, amelyeket nem változtat meg egyes politikai rezsimek pálfordulása, amelyekre nincsenek befolyással konjunkturális szempontok. 1

1 Lásd 0. Tuganova: A Közel-Kelet a világpolitikában. Kossuth Könyvkiadó 1969. 9—14.1.

2 U. S. Nem and World dkeport, 1975. június 23.

3 „Az egyiptomi burzsoázia politikai opcióinak története 1882 óta világosan bizonyítja, hogy e társadalmi osztály jelentős része mindig a kompromisszum és az imperializmussal való szövetkezés,

37