Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése
hatalmak hegemóniáért folytatott küzdelmének története”.14 Egy újabb világháború veszélyének fő forrását a Szovjetunió világhatalmi törekvéseiben látja. Az enyhülésről az a véleményük, hogy az nem más, mint a Szovjetunió és az USA „hegemóniáért” folytatott „hamis politikája”. A kínai vezetés politikája „nem csupán merőben idegen a szocialista elvektől és eszményektől, hanem lényegében az imperializmus fontos tartaléka is lett”.15 A szocialista világrendszer megosztottsága növeli a nemzetközi burzsoázia manőverezési lehetőségét, sőt bizonyos területeken átmeneti sikerekhez is juttathatja. Mindez azonban csak időlegesen korlátozza, lassítja a társadalmi törvényszerűségek érvényesülését. A nemzetközi élet folyamataira az alapvető kérdésekben egyetértő szocialista többség gyakorol döntő befolyást. A valóságos szocializmus közvetlen és közvetett hatása a tőkés világ haladó mozgalmaira igen sokoldalú. Ennek következtében az imperializmussal szemben álló belső erők pozíciói javultak, lehetőségeik igen nagy mértékben nőttek. A nemzetközi enyhülés olyan politikai légkört teremt, melyben a szocializmus kisugárzása és a tőkés világ haladó erőinek pozícióira gyakorolt kedvező hatása tovább növekedhet. A két világrendszer országai közötti érintkezés növekedésének viszonyai között a szocializmusra szórt rágalmak könnyebben lelepleződnek, szélesebb körben hat a szocializmus vonzó példája. A nem szocialista világ haladó, demokratikus erőinek gazdasági, politikai érdekei és a szocialista világ békés törekvései összhangban vannak. E haladó demokratikus erők a maguk részéről igen fontos szerepet töltenek be az enyhülési folyamatban. A háborús konfliktusok lehetőségeinek leszűkülése, „a kommunizmus elleni fegyveres védekezés szükségességét” hangoztató burzsoá propaganda devalválódása a figyelmet a tőkés rendszer emberi, szociális és politikai viszonyaira irányítja. Az enyhülés viszonyai között a tőkés országok monopolkapitalizmus-ellenes mozgalmai szabadabban bontakozhatnak ki. Hogy ezek a tömegmozgalmak mikor ismerik fel, hogy elkerülhetetlen a tőkés viszonyok gyökeres megváltoztatása, a társadalom szocialista átalakítása, az elsősorban a belső politikai viszonyok és feltételek alakulásától függ, de a nemzetközi burzsoázia manőverezési készségétől és lehetőségeitől is. Függ továbbá attól is, hogy a szocializmus képes-e kezdeményezni a nemzetközi politikai problémák megoldását, milyen erővel rendelkezik, hogy az ellenforradalom különböző támadásait visszaverje. A nemzetközi enyhülés a tőkés országokban is elősegítheti a reakciós politika visszaszorítását. Ez természetesen nem automatikusan történik. Mint ahogy a nemzetközi enyhülést a szocialista és más haladó erők sikerei kényszerítették ki, a belpolitikai viszonyok demokratizálódása sem képzelhető el a haladó erők egységes fellépése nélkül. A nemzetközi enyhülés nagymértékben hozzájárulhat a belpolitikai demokratizálódás feltételeinek kialakításához, és viszont: a tőkés országok demokratikus mozgalmai gátat szabhatnak a burzsoázia agresszív nemzetközi törekvéseinek. A haladó tömegmozgalmak, a világban érvényesülő demokratikus folyamatok együttes hatásaként összeomlanának a fasiszta, reakciós politikai rendszerek. E folyamat azonban ellentmondásos, mert a nemzetközi imperializmus támogatása révén a burzso25
