Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)

1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése

súlyozta L. I. Brezsnyev a KB beszámolójában — kész más államokkal együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket. A Szovjetunió továbbra is szorgalmazza a leszerelési világértekezlet összehívását.7 A nemzetközi munkásosztálynak, a szocializmus erőinek a háború ellen kifejtett erőfeszítéseiben az osztályérdekek és az általános emberi érdekek találkoznak, összhangban vannak.

Az imperialista burzsoázia osztálytörekvése a szocializmus megsemmisítése, akár katonai erővel is. A nemzetközi erőviszonyokban és a katonai eszközök fejlődésében bekövetkezett minőségi változások azonban egyre inkább lehetetlenné teszik számára a katonai erő alkalmazását. Ez egyrészt arra készteti, hogy a szocializmus és a haladás ellen döntően más eszközökkel és módszerekkel harcoljon, másrészt arra, hogy katonai területen is figyelembe vegye az enyhülés követelményeit. Mindamellett nem szűnt még meg a katonai erőszakkal való fenyegetésre irányuló tendencia, sőt a katonai eszközök alkalmazásának veszélye sem. Az imperialista burzsoázia az erőhöz nyúl, ha nincs más eszköze, s módja nyílik az erő alkalmazására. Egyes tőkés politikusok abban reménykednek, hogy a fegyverrendszerek fejlesztésében bekövetkezhet az erőviszonyok akárcsak rövid ideig is tartó megváltozása a tőkés világ javára, s ez lehetővé teszi a szocialista világrendszer védelmi rendszerének megbénítását. Az enyhülés ellenfelei a tőkés országokban továbbra is fenn akarják tartani a félelem egyensúlyát, elleneznek mindenfajta leszerelést, s a fegyverkezési verseny fokozását szorgalmazzák. Hogy ezek az erők átmenetileg zavart tudnak kelteni, azt mutatják a Szovjetunió és az Egyesült Államok között keletkező feszültségek, s magának Ford elnöknek a választási kampány során tanúsított magatartása. Valószínű, hogy választási taktikából kívánja politikai szótárából az „enyhülés” kifejezést törölni, de elgondolkoztató, hogy a békét az erő helyzetéből akarja biztosítani. Az sem elhanyagolható, hogy a fegyverkezés a tőkés újratermelésre ösztönző hatást is gyakorolhat, s bizonyos területeken továbbra is elősegítheti a tudományostechnikai fejlődést. A katonai eszközök fejlesztésének a tudománnyal, a gazdasággal való összefüggéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor, amikor a világ haladó erői meg akarják oldani a katonai enyhülés bonyolult problémáit. Az USA 1976-ban például mintegy 2,8 milliárd dollárral kívánja emelni a kutatásra és fejlesztésre szánt költségvetési összeget. A fölemelt összeg kétharmadát a Pentagon kapná, a fennmaradó résznek több mint felét a nukleáris fegyverek fejlesztésére fordítanák.8

A tőkés világ számára a kommunizmus elleni harcban a katonai terület az egyik legfontosabb összetartó kapocs. A tőkés világon belüli érdekösszeütközések azonban ezen a területen is állandóan konfliktus-gócokat hoznak létre. Ezek keletkezésének okait vizsgálva két tényezőt érdemes figyelembe venni:

— a tőkés országok közötti vitának állandó forrása, hogy a fegyverkezés, a katonai erőviszony egyensúlyának fenntartásában ki viselje a nagyobb terheket, illetve a teher elosztásában milyen arányok érvényesüljenek;

— az egyenlőtlen fejlődés mindig egymással szemben álló, a korábban kialakult erőviszonyok átrendezésére törekvő gazdasági és erre épülő hatalmi erőközpontokat hozott létre. Az erőviszonyok átrendeződése a kapitalista világban eddig döntően katonai eszközökkel ment végbe. Ma, a két világrendszer létezése miatt a szembenállás22