Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése
A szocialista világrendszer országainak érdeke a kereskedelmi kapcsolatok szélesítése, a fejlett technika és technológia átvétele, bizonyos hitelek igénybevétele, bizonyos fokú termelési kooperációk természetesen úgy, hogy ezek a kapcsolatok ne közvetíthessék a szocialista gazdaságba a tőkés gazdaság labilis tényezőit. A gazdasági kapcsolatok közvetlenül is erősíthetik az enyhülés folyamatát, ha fejlődésük során olyan szintet érnek el, hogy esetleges megszakításuk veszélyeztetné a tőkés profitját. A szocialista országokban ugyanakkor a két ellentétes társadalmi rendszer közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésénél azt a szempontot is szem előtt kell tartani, hogy azok esetleges gyengülése vagy megszűnése ne eredményezhessen hosszabb idejű megtorpanást vagy visszaesést a népgazdaság fejlődésében. A szocialista gazdasági integráció további fejlődése a tőkés piaci törvények hatását megfelelő módon ellensúlyozhatja. Arra is fokozottabb biztosítékot nyújthat, hogy a szocialista nemzetgazdaságokat ne érje jelentősebb veszteség a politikai meggondolások alapján alkalmazott tőkés diszkrimináció esetén. A tőkés országok számára a szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés több területen is igen fontos lehet. Például segítséget nyújthat piaci gondjaik megoldásában, szerepet játszhat a termelés fellendítésében, a munkanélküliség gondjainak enyhítésében, sőt bizonyos területeken a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításában is. A tőkés világ nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszerében érvényesülő különböző célok, törekvések egy része ellentétes az enyhüléssel, de lényegesebbek az olyan törekvések, amelyek hozzájárulhatnak az enyhülési folyamatok kiszélesítéséhez. Nyugat-Európa és az USA között — a szövetségi kapcsolatoktól függetlenül — gazdasági és politikai érdekellentétek vannak. Az amerikaiak technikai fölénye gyengíti Nyugat-Európa gazdasági pozícióit, ami az eddiginél nagyobb mértékben teszi érdekeltté Nyugat-Európa tőkés köreit abban, hogy jelentősebb részt vállaljanak a szocialista országok gazdaságfejlesztésében. Nyugat-Európa önálló gazdasági törekvései olyan új tőkés világgazdasági struktúra kialakítására is irányulnak, amelyben csökkenhet az USA befolyása (a munkanélküliség, az infláció, a valutaválság okait gyakran az USA-hoz fűződő kapcsolatokban keresik). Az egyes tőkés országok és a multinacionális vállalatok között fokozódhat a konkurrenciaharc a nemzeti érdekek erőteljesebb megnyilvánulása következtében. A nemzeti érdekek felerősödése a multilaterális kapcsolatok diverzifikálódásának meggyorsulását is eredményezheti. Ennek eredményeként az enyhülési folyamatok is szélesedhetnek. Nem elhanyagolható tényező, hogy a földrajzi közelség megkönnyíti az együttműködést Kelet- és Nyugat-Európa között, ezt a régiók közötti árucserét lényegesen kisebb szállítási költségek terhelik, mint a más világrészekkel folytatott kereskedelmet. Termelési kooperációk is könnyebben létrejöhetnek Európán belül, mint Európán kívül. A kooperációk iránti érdeklődés a hatvanas évek második felétől megélénkült. A Kelet— Nyugat közötti termelési együttműködés legjelentősebb résztvevője Európában az NSZK. Az európai szocialista országokkal folytatott kereskedelmének mégis mindössze 5—10%-át teszik ki a termelési kapcsolatok. Belső gondjaik még az angol, francia 20
