Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Karczag Gábor: Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi helyzetről
szerű munkában „nemcsak kölcsönös nagy gazdasági előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen közösségünk anyagi alapjainak megerősítéséről” P A kongresszus fontos és időszerű politikai követelménynek tett eleget a nagy horderejű feladat megfogalmazásával és tartalmának körvonalazásával. Egyértelműen leszögezte azt is, hogy a Szovjetunió a kérdést súlyának megfelelően kezeli: a testvéri országokkal kollektíván elhatározott teendők végrehajtását, a vállalt kötelezettségek „szigorú és pontos teljesítését szent kötelességnek”8 tekinti. A kongresszus kifejezte meggyőződését, hogy a kérdéshez az érintettek teljes megértéssel és a szükséges felelősséggel viszonyulnak, hiszen a kapcsolatok gyengítése vagy visszaesése valamennyi országnak és a közösségnek is csak kárára lenne. A szocialista közösség politikai, gazdasági és katonai együttműködéséhez fontos új elemként csatlakozik alegutóbbi évekbena magasabb szintre emelt ideológiai együttműködés. Ebben a vonatkozásban a szocialista közösség országai előtt álló fő feladatok: a belső eszmei nevelő munka színvonalának további emelése, a marxizmus—leninizmus tisztaságának védelme, az eredményesebb közös fellépés a két ellentétes társadalmi rendszer világméretű ideológiai harcában. A szocialista országok egyre jobban összehangolják akcióikat a nemzetközi idológiai harcban. A kongresszus megerősítette, hogy a nemzetközi osztályharcban mindinkább előtérbe kerülnek és egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az ideológiai harc feladatai. A szocialista országok kölcsönös közeledésének törvényszerűsége napjainkban más vonatkozásokban is érvényesül. Különösen fontos, hogy a szocialista közösség mint közösség egyre aktívabban lép fel a nemzetközi szintéren. Ma már természetes, hogy az egyes országok nemzeti feladatait sohasem kizárólag nemzetinek, hanem közösnek is tekintik; a kongresszus megállapításával élve, növekszik az egymás sikereiben való érdekeltség. Elsősorban a szocializmus- és a kommunizmus építésének eredményes folytatásában, valamint az ehhez szükséges külső körülmények biztosításában megnyilvánuló azonos érdekeltségről van itt szó, mely tükröződik az egyeztetett külpolitikában és összehangolt megvalósításában. Az egyeztetett külpolitika nemhogy sértené a nemzeti érdekeket és a szuverenitást, hanem ellenkezőleg: ezen az úton lehet leginkább figyelembe venni és a leghatékonyabban érvényesíteni a nemzeti érdekeket és megvédelmezni a szuverenitást. És viszont: egy szocialista ország valódi érdekeit nehezebb vagy lehetetlen kellőképp érvényesíteni, ha az adott ország egyedül, elszigetelten törekszik erre, vagy csak a közösség nyújtotta előnyöket akarja élvezni anélkül, hogy azonos figyelmet fordítana a kötelezettségeire. Ez nemcsak a nemzeti érdekekre káros, hanem a közös érdekek érvényesítését is zavarja. A közös érdekek nem egyszerűen a nemzeti érdekek mechanikus összesítéséből adódnak — ez a felfogás végső soron a nemzetközi érdekek alárendelését jelentené az egyes országok nemzeti érdekeinek —, hanem a két érdektípus dialektikus összehangolásából, rugalmas és körültekintő érvényesítéséből. Példa erre a Vietnamnak nyújtott internacionalista segítség, mely a vietnami nép hősiességével párosulva kudarcba fullasztotta az imperializmus kísérletét, hogy fegyveresen számoljon le egy szocialista ország6
