Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
port létezett. Ezek az összes részvénytőkének mintegy 40 százalékát ellenőrizték. Az öt legnagyobb a 70 csoport össztőkéjének mintegy 30%-át tartotta kézben. A 60-as évek közepén a 125 vezető hazai és külföldi csoport ágazatok egész sorát ellenőrizte. 1969 előtt az indiai monopóliumok tartották kezükben az ország öt legnagyobb bankját. Erősödnek a monopóliumok kapcsolatai a nyugati országok pénzügyi szervezeteivel. Új jelenség az indiai tőke külföldre áramlása (főleg Etiópiába, Kenyába, Mauritiusra, Nigériába, Sri Lankába és Délkelet-Ázsiába, azon belül az ASEAN országaiba). Az indiai tőkebehatolás gyakori formája a vegyes vállalatok létrehozása; jelenleg 27országban működnek, közöttük olyan fejlett országokban is, mint Anglia, Kanada, az USA, az NSZK, Japán és Ausztrália. Az indiai kormány két okból is igyekszik gátat vetni a tőkekiáramlásnak, egyrészt mert a tőkére az országon belül is szükség van, másrészt, mert az indiai tőke segítségével épült vállalatok rontják az indiai export esélyeit. A monopolburzsoázia első jelentősebb politikai szereplése az ötvenes évek közepére esik, amikor támadásokat intézett az első ötéves terv és az iparosítás ellen. 1959-ben jelent meg a színen a Swatantra Párt, mely a monopóliumok, a maharadzsák és a föld- birtokosok szövetségén alapszik. Gyakran használják fel céljaikra a kereskedelmi és ipari kamarákat, támadják a kormány haladó gazdasági intézkedéseit. Az 1967-es választásokon a monopolburzsoáziának sikerült valamelyest erősíteni parlamenti pozícióit, 1969-ben szakadást idézett elő a Kongresz- szus Pártban. A Kongresszus Párton belül azonban a haladó szárny került előtérbe, a- mely az 1970-es bombayi kongresszuson haladó gazdaságpolitikát fogadott el. A kongresszus előtt államosították a 14 legnagyobb magánkézben levő bankot. 1970 júniusában parlamenti bizottságot hoztak létre a monopóliumok tevékenységének ellenőrzésére. A negyedik ötéves tervben (1969 — 1970 — 1973 — 1974) az állami beruházások aránya 55%-ról 60%-ra emelkedett. 1969 júliusában a Legfelsőbb Bíróság érvényteleníteni próbálta a 14 nagybank államosítását, de Giri elnök személyesen adott utasítást a bankok ismételt államosítására. Az 1972-es idő előtti választásokon a jobboldal vereséget szenvedett, de át tudta csoportosítani erőit. A kormány folytatta haladó gazdaságpolitikáját. 1971 végén olyan alkotmánymódosításra került sor, amelyben a parlamentet és a helyi törvényhozó szerveket felruházták a magántulajdon államosításának jogával, hogy ezáltal „végrehajtsák az Alkotmány iránymutató elveit”. A monopóliumok ekkor megpróbálták szétzülleszteni a gazdasági életet. Erőteljesen követelték a kormánytól az ellenük hozott korlátozásának megszüntetését. 1975 júniusában pedig frontális támadást indítottak a haladó erők ellen. Széles körű kormányellenes összeesküvés kezdődött valamennyi jobboldali párt és reakciós szervezet részvételével, miközben a jobboldali sajtó erőteljes kampányt folytatott Indira Gandhi lemondatása érdekében. Reális veszéllyé vált a jobboldali hatalomátvétel. Ez vezette az elnököt és a kormányt a rendkívüli állapot bevezetésére. A kommunista párt, az ország haladó erői üdvözölték a kormány erélyes intézkedéseit, síkraszálltak az intézkedések következetes végrehajtása mellett. Sürgős feladatnak tartják az ország legégetőbb társadalmi és gazdasági problémáinak megoldását. cs. s. SPRAWY MIEDZYNARODOWE 1975. 4. sz. J. CHOLEW'IAK: Az európai biztonság koncepciója a CDU—CSU politikájában A nyugatnémet „nagykoalíció” időszakában (1966 — 1969) „az európai békés rend” kifejezés tartósan bekerült Bonn politikai szótárába mint az európai biztonság és együttműködés szocialista országok által javasolt programjának alternatívája. A bonni koncepció alkalmazkodást jelentett az európai és a nemzetközi helyzetnek a hatvanas évek második felében bekövetkezett változásaihoz, ám azon az elven alapult, hogy a „békés rendnek” nem kell a politikaiterületi realitásokon alapulnia. A stratégiai cél a második világháború utáni európai status quo megváltoztatása maradt. Amikor a CDU — CSU 1969-ben ellenzékbe került, a bonni erőviszonyokat ingatagnak, a helyzetet átmenetinek ítélte, és nem érezte szük140
