Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
LAPJAINKBÓL PROBLEMI DALNYEVO VOSZTOKA 1975. 1. sz. A bandmgi elvek és a KNK nagyhatalmi irányvonala a ,,harmadik világban” Húsz éve, hogy Bandungban összeült 29 ázsiai és afrikai ország állam-, illetve kormányfőinek értekezlete, amely új szakaszt nyitott e két földrész népeinek antikolonia- lista és antiimperialista harcában. A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történő eltolódása kedvező feltételeket teremtett a függetlenné vált államok számára, hogy az el nem kötelezettség elve alapján önálló bel- és külpolitikát folytassanak. Ugyanakkor az imperialista hatalmak minden erővel arra törekedtek, hogy gátat vessenek a nemzeti felszabadító harcok folyamatának. Ilyen körülmények között nagy jelentősége volt annak, hogy a ban- dungi értekezleten részt vevő államok megerősítették a békés egymás mellett élés elveit, és olyan dokumentumokat fogadtak el, amely támogatásra talált a szocialista országok körében is. A Kínai Népköztársaságnak Bandungban tanúsított magatartása nem volt következetes. A maoista vezetők saját nacionalista céljaik megvalósítására akarták felhasználni az értekezletet. Hangsúlyozták, hogy Kína különleges szerepet tölt be az afroázsiai országok nemzeti felszabadító mozgalmában. Már akkor megfogalmazták a Kína, valamint Ázsia és Afrika népei között fennálló „történelmi sorsközösség” geopolitikai jelszavát, amelyre ma is hivatkoznak, ha a ^harmadik világhoz” való tartozásukat igyekeznek bizonyítani. A bandungi értekezleten megfogalmazott és Kína által elfogadott elveket a pekingi vezetők sohasem ültették át a gyakorlatba. Példák sora tanúskodik arról, hogy figyelmen kívül hagyták az államok szuverenitása és területi épsége tiszteletben tartásának elvét, de más téren is megsértették a „bandungi szellemet”. A hatvanas években például nyíltan felléptek az el nem kötelezettek mozgalmával szemben. Ezzel — többek között —— az volt a céljuk, hogy aláássák India tekintélyét az ázsiai országok körében. Az afroázsiai államok 1965-ös algíri értekezletét arra akarták felhasználni — sikertelenül —, hogy létrehozzák a részt vevő országok szovjetellenes blokkját. A hírhedt „kulturális forradalom” idején Peking valódi céljai a „harmadik világ” államai előtt is nyilvánvalókká váltak. Ebben az időszakban a maoisták nem is próbáltak a bandungi formulák álarca mögé bújni. Nyíltan hirdették a „népi háború” doktrínáját és kalandor akciókba hajszolták a fejlődő világ egyes haladó erőit. A hetvenes években a kínai vezetők új 137
