Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - INTÉZETI ÉLET - Tudományos konferencia a nemzetközi enyhülés és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésénék kilátásairól
Ebben a folyamatban a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatai területén a korábbi hidegháborús állapotokhoz viszonyítva fordulat ment, illetve megy végbe. A nemzetközi kapcsolatok rendszere oldottabbá válik: a nemzetközi érintkezés nemcsak módszereiben és eszközeiben módosul, hanem a különböző társadalmi rendszerek kölcsönhatása is fokozódik és sokrétűbben érvényesül. A nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok átrendeződése, vagyis az enyhülés folyamata eddig alapvetően a régebben kialakult struktúrák, intézmények, szövetségek keretei között haladt előre, de már a változó vagy újszerűén jelentkező érdekek szerint is, sok szempontból új elvi-politikai keretek között (pl. a szovjet—amerikai megállapodásoknak, az összeurópai értekezlet záróokmányának, a kétoldalú és többoldalú szerződéseknek megfelelően). Ez a folyamat kérdésessé teszi a nemzetközi kapcsolatoknak azt a struktúráját, amely lényegében a hidegháború terméke, illetve a korábbi nemzetközi erőviszonyok és érdekeltségek eredménye (pl. a konfrontáció katonai és katonapolitikai tömbstruktúrája). Ugyanakkor növeli az ENSZ szerepét,és mind határozottabban megkívánja a nemzetközi kapcsolatok rendszere új stratégiájának kiépítését (ezt tükrözi az új politikai világrend, az új világgazdasági rend és állandó összeurópai szerv kérdésének felvetődése). Mindezek közepette az osztályharc lényege és céljai változatlanok maradnak. Az enyhülés feltételei között természetszerűleg felszínre törnek az egyes politikaigazdasági csoportosulásokon belül az eddig lappangó ellentmondások, erősödnek az önállósulási törekvések, megbomlanak a régebbi értékrendszerek, és új értékrendszerek alakulnak ki. Ez átmenetileg újabb feszültségekkel és konfliktusokkal is járhat (példa erre többek között a török—görög, az angol—izlandi viszály, vagy Görögország, Törökország, Izland és több más állam NATO-val szembeni éles kritikája, a fejlődő országok jelentős csoportjának támadása a mai kapitalista világgazdasági rend ellen). Mindez gyengíti az enyhülés ellenfeleinek stratégiai és taktikai pozícióit. Végeredményben tehát ezekben a jelenségekben is felismerhető a nemzetközi kapcsolatok átrendeződésének folyamata. Másfelől viszont nyilvánvaló az enyhülés ellenzőinek aktivizálódása, ellen- támadása és újabb tömörülési kísérlete. Ez a tény eleve újabb feszültségeknek lehet forrása, de más értelemben, mint az előbbi esetekben. Itt nem a tömbpolitika, hanem az enyhülési politika veszélyeztetéséről van szó. Az enyhülés a legnagyobb eredményeket eddig a politika és a politikai kapcsolatok szférájában érte el, de ma még itt sem teljes és visszafordíthatatlan. A gazdasági és a tudományos-műszaki kapcsolatok területén a gyors fejlődés ellenére az együttműködés szintje még viszonylag alacsony. Egyes fontos relációkban (pl. szovjet—amerikai viszonylatban) egyelőre a kezdeti nehézségek dominálnak. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok még nem emelkedtek a tényleges együttműködés színvonalára, ezért egyelőre az enyhülésnek sem alkothatják biztos bázisát. A kulturális kapcsolatok szintén fejlődnek, de — mint ismeretes — nagy nehézségekkel. Az enyhülés katonai szférájában megtörtént az első, rendkívül fontos lépés, a SALT I. egyezmény. Az enyhülési folyamat következő fő feladata ismét katonai: a SALT II. és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások sikeres befejezése. Ezek nélkül az enyhülés még távolról sem tekinthető megszilárdult folyamatnak. A jelenlegi kezdeti stádiumban ellenzőinek erejét semmiképpen sem szabad lebecsülni, mert amíg a feszültség keletkezéséhez elegendő az egyik fél akciója, az enyhülés mindkét fél együttműködését megkívánja, s ebben a legtöbb nyugati kormány legalábbis nem következetes. Emellett figyelembe kell venni a meglevő vagy az újonnan keletkező feszültséggócokból származó fenyegetéseket is. Mindazonáltal az enyhülési folyamat a nemzetközi élet fejlődésének rendkívül fontos és távlataiban meghatározó tényezője. Az enyhülési folyamat legfőbb mozgatója a szocialista közösség, de nem nélkülözheti a kapitalista világ haladó és reálpolitikai erői106
