Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése
kony globális tőkés gazdaságpolitika, tervgazdaság vagy hatékony gazdaságpolitikai koordináció szülessen. A tőkés világgazdasági viszonyokat a belátható jövőben is az ár- és monetáris mechanizmusok szabályozzák majd. Minthogy ezek működését tartósan csak az anyagcsere-folyamat alapvető zavarainak kiküszöbölésével lehetne rendezni, a globális gazdálkodás követelményei a monetáris rendszer bajainak ideiglenes orvoslása útján, különféle kompromisszumok árán fognak — a posteriori — érvényre jutni. A kibontakozó válsága fejlett tőkés világot három területen kényszerítheti kompromisszumokra : a) A nemzetközi monetáris rendszert úgy reformálják meg, hogy a pénz- és tőkepiac játékszabályai rugalmasabban reagáljanak az erőközpontok közötti súlypont-eltolódásokra. Ez megköveteli a mindenkori legerősebbek részéről azt a „bölcs önmérsékletet”, hogy ne próbálják helyzetük minden előnyét gyorsan kiaknázni, és konfliktus esetén inkább a stabilitás irányában ható lépések mellett döntsenek a nagyobb haszonnal járó, de globális méretű kockázatokat rejtő lépésekkel szemben. Egy több kulcsvalutára és jelentős nemzetközi hitelforrásokra támaszkodó monetáris rendszer csillapíthatja azt a tendenciát, hogy a nyugati világ erőcentrumai közötti hatalmi versengés a növekedési verseny formáját öltse. Csökkentheti az inflációt, kiegyensúlyozottabbá teheti az árfolyamokat és a tőkepiacot, és valamelyest fékezheti a jelenlegi tőkés gazdasági struktúra bővített újratermelését. A nemzetközi monetáris rendszer ilyen reformja azonban nem áll egyértelműen a fejlett tőkésországok érdekében. A keynesi „narkotikumra” rászokott gazdaságokat ilyen monetáris rendszer csak akkor nem teszi ki a túltermelési válság és munkanélküliség — vagyis a teljes összeomlás —• veszélyének, ha képesek lesznek a tömegesen megtermelt javak tömeges felhasználásának olyan újabb módjait felkutatni, amelyek nem fokozzák tovább az anyagcserezavarokat. Környezetvédelmi beruházásokról, a fejlődő világba irányuló tömeges és a hatékony iparosítást szolgáló tőkeexportról és a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok elmélyítéséről van szó. A monetáris rendszer reformjának sikere bizonyos mértékig attól függ, talál-e a tőkés világ olyan területet, ahol még alkalmazni tudja a keynesi „ásass gödröt és temettesd be” elvet. b) Várható, hogy a fejlett tőkés világban mindinkább az a terület kerül a figyelem középpontjába, melyet újabban az „élet minősége” fogalommal jelölnek, vagyis a szociális ellátás javítása, a tömegközlekedés fejlesztése, a környezetvédelem, a lakásviszonyok javítása stb. Mindez jó néhány évre vagy talán évtizedre jelentős új piacot teremt mind a végfogyasztás, mind a termelőjavak és az infrastruktúra területén. Különösen nagy munkatömeget fog lekötni a környezetszennyeződés eddigi következményeinek eltüntetése és a továbbiak megelőzése. A hatás kiterjedhet a termelőerők egész fejlődésére: módosul majd a tudományos-műszaki kutatások iránya, a beruházások szerkezete, a munkaerőképzés, a termelés területi megoszlása. Hatalmas termelőkapacitásokat kell majd felszámolni, újabbakkal helyettesíteni, meg kell változtatni a fogyasztási szokásokat. Az átmenet alighanem rendkívül nehéz lesz. Csaknem az egész magántulajdon ellenérdekelt a fordulatban. A tőkés világban ma semmiféle automatizmus nem ösztönzi 32
