Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Vas-Zoltán Péter: A nemzetközi kapcsolatok elméletéről
El kell határolnunk azonban magunkat a komplexitás két téves, végletes értelmezésétől. Az egyik értelmezés, kiindulva abból a nyilvánvalóan helyes tényből, hogy a társadalmi folyamatok nem szoríthatók be egyetlen tudományterület keretébe, elutasítja azt az igényt, hogy a nemzetközi kapcsolatok elméletének önálló tudomány- területet biztosítsunk. Ez az ellenérv, bár kiindulópontja nem cáfolható, következtetésében egész sor már elfogadott társadalomtudományra is vonatkoztatható és így lényegében jó néhány társadalomtudomány létét kérdőjelezi meg. A másik végletes felfogás szerint a több társadalomtudomány együttműködése—a komplex helyzetre való tekintettel — önmagában indokolja az új diszciplínát. A komplexitás azonban önmagában nem diszciplinateremtő. Az együttműködés, ha hoz is új eredményt, önmagában nem hoz létre új tudományterületet. Ez a nézet felhígítaná a diszciplínákat, mert alkalmi feladatok megoldásában együttműködő tudományterületek közös funkciója alapján már kész kikiáltani egy új diszciplínát. A választ itt is a kutatás tárgyának sajátszerűsége, a nemzetközi kapcsolatok vizsgálatának önálló célja adja meg; a különböző tudományterületek együttműködése itt a valóság megismerésének új szektorát tudja szintetizálni. 4. A MÓDSZER A nemzetközi kapcsolatok tana fogalmának meghatározása, illetve az ilyen irányú törekvések lényegében a diszciplína tartalmi kérdéseinek megfogalmazását jelentik. Az e téren folytatott munka módszerét döntően a tartalom határozza meg. A módszer kialakításának számunkra igen fontos jelentősége van, mert míg a nemzetközi kapcsolatok tartalmi vonatkozásaival mind a szocialista országok, mind a tőkésországok szakirodalma alaposan foglalkozik, a vizsgálat, megközelítés és kutatás módszerével túlnyomóan a polgári elméletek képviselői foglalkoznak. A módszert illetően alapállásunk két vonatkozásban világosan meghatározható: 1. Számunkra adott a marxista—leninista módszer, tehát a kérdés eleve nem úgy merül fel, hogy éppen a nemzetközi kapcsolatok elméletét más módon kellene megközelíteni; a marxista—leninista módszer jelenti a valóság objektív feltárását, a dialektikus, történelmi és materialista nézőpont következetes alkalmazását, a szubjektív szempontok kiszűrését, valamint a küzdelem vállalását az ellentétes nézetekkel. 2. Ugyanakkor nincs okunk arra, hogy más, már bevált kutatási módszereket (elméleteket, iskolákat stb.) elvessünk pusztán azért, mert nem marxista talajon jöttek létre, holott képesek segítséget adni a problémák megközelítésében és alkalmasak objektív elemzésre. Előfeltétel a marxista—leninista bázis, amelyre támaszkodva fel tudunk használni különböző módszereket. Magától értetődően még az objektívabb polgári elméleteket iscsak kritikailag lehet alkalmazni és gátlás nélkül el kell utasítani az objektív módszereket nem kínáló megközelítéseket. Több olyan elméletet, iskolát, módszert lehetne felsorolni, amelyek ilyen vagy olyan okból elfogadhatatlanok. Három jellemző típust említünk meg, mert — véleményünk szerint —• e három típus valamelyikébe valamennyi besorolható. Ez a vázlatos utalás a 94
