Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk harminc éve
körű diplomáciai tevékenységet, amikor pedig ezt megtehettük volna, a nyugati hatalmak kibontakoztatták a hidegháborút. A szocialista országoknak — így hazánknak is — nagy erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy elhárítsák a béke megbontására irányuló imperialista mesterkedéseket. Ebben az időszakban minden kis eredmény igen nagy munkát követelt a szocialista országoktól. 1953—-1954-ben olvadni kezdett a hidegháború jege, s a Szovjetunió és a többi szocialista ország példája nyomán a magyar külpolitika is aktívabbá vált. Minden jel azt mutatta, hogy kedvező folyamat bontakozik ki országunk és más a tőkésországok kapcsolatainak bővülése szempontjából. Ezt az ígéretes fejlődést szakította meg az 1956. évi ellenforradalom. 2. Pártunktól és kormányunktól széles körű és aktív tevékenységet követelt az ellen- forradalom külpolitikai következményeinek leküzdése. Az ellenforradalom vezérkara a revizionista árulókkal együtt Magyarország külpolitikai orientációjának gyökeres megváltoztatását tűzte ki célul, országunk kiszakítását a szocialista államok közösségéből, kilépését a Varsói Szerződés szervezetéből. Az ellenforradalom leverésére — dédelgetett terveik kudarcára — az imperialisták dühödten reagáltak. Ennek egyik megnyilvánulása volt az a magatartás, amelyet a nemzetközi színtéren hazánkkal szemben tanúsítottak. Az imperialista hatalmak kormányai érzékeltetni akarták, hogy — bár diplomáciai kapcsolatban álltak a Magyar Népköztársasággal — nem adják meg a „teljes elismerést” a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak. Mellőzték új nagykövetek küldését, nem járultak hozzá miniszteri vagy ennél magasabb szintű látogatásokhoz. A kereskedelmi kapcsolatok kivételével visszafogták a bilaterális kapcsolatok fejlesztését; a kulturális kapcsolatok szférájában nem tettek semmit, sőt egy-két relációban kultúrbojkottot szerveztek ellenünk. A magyar küldöttség mandátumát az Egyesült Nemzetek Szervezetében függőben tartották, követelték, hogy a magyar kormány tegye lehetővé az ENSZ úgynevezett ötös bizottságának magyarországi működését. Az ENSZ pódiumát a Magyar Népköztársaság elleni hangulatkeltésre használták fel, s minden alkalmat megragadtak az ellenünk irányuló propagandakampány ébren tartására. Az imperialista hatalmak jól tudták, hogy „intézkedéseik” nem változtathatják meg a magyarországi fejlődés irányát, de remélték, hogy akcióikkal befolyásolhatják a nemzetközi közvéleményt, a vádlottak padjára ültethetik a Magyar Népköztársaságot és a Szovjetuniót, elszigetelhetik őket a nemzetközi színtéren, s ily módon kompromittálhatják a szocializmus eszméjét. A Magyar Népköztársaság párt- és állami vezetése nem hagyta magát befolyásolni a nyugati propaganda heves támadásaitól, s az imperialista kormányok politikai lépéseitől. Minden erejét az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolására, országunk jövőjének szilárd megalapozására fordította. Ennek köszönhető, hogy alig néhány hónappal az ellenforradalom leverése után normális mederbe terelődött országunkban az élet, gyorsan növekedett az ipari és a mezőgazdasági termelés, kielégítően funkcionált a közlekedés, a kereskedelem. Terveinket évről évre sikeresen teljesítettük. A szocialista építés egyik legnehezebb feladatát, a mezőgazdaság szocialista átszervezését 1962-ben zökkenők nélkül befejeztük. 7
