Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése
zilálná a nyugat-európai gazdasági erőközpontot. Egy ilyen irányú fordulat azonban nem lehet tartós: a nyugat-európai gazdasági erők ma már nem tudnak tartósan berendezkedni a dullesi politika restaurációjára: az amerikai gazdasági hegemónia a mai európai tőke számára csak akkor válna elfogadhatóvá, ha a számára kisebbik rosszat jelentené, vagyis ha Nyugat-Európában komolyan bomlásnak indulna a tőkés társadalmi rend. c) A nyugat-európai góc világgazdasági pozícióinak gyengülési szakaszai komolyan veszélyeztetik — tőkés szempontból — egyes országok belpolitikai helyzetét. Különösen veszélyeztetett zóna a mediterrán periféria és Olaszország, ahol a keynesi stratégia sem tudta a felszín alá szorítani a munka és a tőke közvetlen, mindennapos konfliktusait; illetve a térség „középhatalmai”, tehát Franciaország, Anglia és az NSZK, ahol egymástól gyökeresen különböző közvetlen okoknál fogva kérdésessé válhat a középhatalmi státus. így Nyugat-Európa csaknem minden kulcsfontosságú országa konfliktusgóccá válhat a világgazdaságban, sőt a világpolitikában is. d) Végül több helyütt feszültségek melegágyává válhat és végső soron konfliktusokhoz is vezethet a multinacionális vállalatoknak és az egyes fejlett vagy fejlődő országok kormányainak érdekellentéte. A multinacionális vállalatok számára a világgazdaságban lejátszódó folyamatok kedvezőbb feltételeket teremtenek a terjeszkedésre, mint az átlagos és annál kisebb nagyságú fejlett országok számára. A kedvezőbb feltételek mindenekelőtt a tőkeerőből, a mozgékonyságból, valamint abból adódnak, hogy ezek a vállalkozások a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban működnek. Valószínű tehát, hogy a multinacionális vállalatok az akut válságperiódust viszonylag megerősödve vészelik át, hogy azután egyre erőteljesebben szorgalmazzák a tőkés világgazdaság ágazati integrációját. Ez — amennyiben sérti a helyi tőke érdekeit, egyes országok önállóságát — erős nemzeti, illetve regionális protekcionizmust vonhat maga után. A kormányok nehezítik a nemzetközi tőkemozgásokat, a jövedelmek átutalását, szigorúbb árellenőrzést vezethetnek be stb. A multinacionális és nemzeti tőke közötti harc tovább kuszálhatja a tőkés világgazdaság amúgy is összekuszálódott erővonalait. 3. A szocialista világgazdaság és a válságjelenségek Mindeddig szándékosan mellőztem elemzésemben a szocialista világgazdaság szerepét, pontosabban a szocialista országok ama csoportjáét, amely a KGST-ben tömörül, illetve szoros együttműködést alakított ki a KGST-vel. A tőkés világgazdaságban zajló folyamatokat egyelőre elemezhetjük a szocialista szektor hatásainak figyelembevétele nélkül, mivel (a) az utóbbi energiáinak nagy részét eddig saját megerősödésére összpontosította, s nem aspirált arra, hogy aktív, közveden meghatározó szerephez jusson a világgazdasági folyamatokban; (b) amennyiben a tőkés világkereskedelemben néhány százalékot kitevő szocialista eredetű, illetve rendeltetésű áru hat a világfolyamatokra, úgy ez a hatás stabilizáló jellegű. A szocialista világ jelentős alapanyag-szállításaival objektiven enyhíti a nyersanyagéhséget, biztos felvevő piacával növeli az eladási lehetőségeket. A szocialista országok mind a kétoldalú gazdasági és polidkai kapcsolataikban, 37
