Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében

ban történő növeléséhez. Természetes, hogy ezt használta fel a KGST-tagországokkal szembeni politika legfőbb eszközeként is, habár az utóbbi években több engedményt tett ezen a téren. Az új realitások hatására az EGK e vonatkozásban további engedmények­re kényszerülhet ugyan, ám előreláthatólag a jövőben is arra fog törekedni, hogy tartal­milag minél kevesebbet változtasson a szocialista országokkal szemben folytatott eddigi kereskedelempolitikáján. Ez a körülmény is a KGST-vel való kapcsolatok óvatos kezelé­sére ösztönzi az EGK-t. Az EGK és tagországai kezdettől fogva Nyugat-Európa-centrikus Európa-politi­kát folytattak és nyilván a jövőben is erre törekszenek majd (nem véletlen, hogy minden­napi szóhasználatukban egyenlőségjelet tesznek a „Nyugat-Európa” és „Európa” fo­galmak közé). Ennek a külpolitikának leplezetlen célja az, hogy sajátos szerződésrend­szer útján a kelet-európai szocialista országokat minél szorosabban hozzákössék egy Szovjetunió nélküli, Nyugat-Európa-centrikus „kiseurópai rendszerhez”. Bár az össz­európai együttműködés keresztezi ezt a politikát és a két európai integráció kapcsolatfel­vétele, következésképp a két integrációs csoportosulás továbbélése is ellene hat az ilyen törekvéseknek, az EGK nyilván a KGST-vel kiépítendő kapcsolatok struktúrájába is igyekszik majd beépíteni a Szovjetunió „leválasztásának” lehetőségét. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy Európa nemcsak két integráció, két katonai csoportosulás, két politikai érdekkör, hanem egyben két ellentétes társadalmi rendszer küzdőtere is. A két európai integráció egyben a szocialista, illetve a tőkés in­tegráció sajátos típusa.14 Ahogyan tehát a szocialista országok nem fogadnak el olyan meg­oldásokat, amelyek veszélyeztetik társadalmi berendezkedésüket és integrációjuk, a KGST szocialista jellegét, ugyanúgy azzal is számolnunk kell, hogy az EGK-tagországok is minden tőlük telhetőt megtesznek tőkés társadalmi berendezkedésük és integrációjuk tőkés jellegének megóvására. Ez szintén olyan körülmény, amelyet figyelembe kell venni az EGK-t „óvatosságra” intő tényezők között. A két európai integráció tehát röviden a következőképpen kezeli az egymás közti kapcsolatok ügyét. A KGST minden téren (politikai, műszaki-tudományos, kereskedel­mi stb.) tagállamai bilaterális államközi kapcsolatainak elősegítésére törekszik, és ennek érdekében az EGK-val is kész kapcsolatra lépni, de természetesen csakis kölcsönösségi alapon. Ez egyébként eleve megfelel az összeurópai együttműködés várható követelmé­nyeinek. Az EGK viszont engedménynek tekinti a KGST-vel való kapcsolatfelvételt, valamint annak lehetővé tételét, hogy tagállamai továbbra is fenntarthassák bilaterális gazdasági kapcsolataikat a KGST-tagállamokkal. E téren nem is kíván tovább menni, mint amennyire az összeurópai együttműködés megkívánja. Ezért is befolyásolja nagy­mértékben a kapcsolatok alakulását az európai biztonsági és együttműködési ko- ferencia. Az alábbiakban megkísérlem felvázolni a kapcsolatok néhány elméletileg lehetséges formáját a teljesség igénye nélkül, közöttük egy-két megvalósuláshoz közel álló vál­tozatot is elsősorban abból a célból, hogy rávilágítsak néhány fontosabb összefüggésre. 1. Olyan szerződéses kapcsolat az EGK és a KGST között, amely az érintett terü­63

Next

/
Oldalképek
Tartalom