Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében

kö2ös közleményt megfogalmazniuk. Sem a KGST, sem az EGK nem adott ki külön közleményt a tárgyalásokról. A „megállapodás nélküli” tárgyalásokról kiszivárgott hírek alapján a nyugati sajtóban kisebb elégedetlenségi hullám vonult végig, de nem szenteltek nagy teret az ügynek.

A The Reuter Common Market Report például mindössze annyit fűz a hírhez, hogy jól informált körök szerint Wellensteinnek csalódást okozott a tárgyalások vontatott menete, véleménye szerint azonban megtörtént az első lépés a kapcsolatok kialakításához, továbbá, hogy a KGST-delegáció Ortoli útjának megbeszélésére készült fel, az EGK- delegáció viszont a KGST alaposabb megismerésére helyezte a fő súlyt.12

Mint említettem, az EGK sem adott ki hivatalos közleményt a moszkvai tárgyalásokról. Sőt az EGK Bulletinje, amely eddig elég rendszeresen beszámolt az EGK—KGST kapcsolatok fontosabb eseményeiről, a február havi közös piaci fejleményekkel foglalkozó 1975/2. számában semmiféle tájékoztatást nem ad erről a kérdésről. Ismerteti ellenben az Európai Parlamentnek (tanácskozó testület!) az EGK és a KGST közötti kapcsolatokra vonatkozó február 18-i határozatát, amely többek között hangsúlyozza: „A Ház örömmel veszi tudomásul az állami kereskedelmű országok és a KGST növekvő hajlandóságát, hogy a Közösséget kereskedelmi partnernek ismerje el, és üdvözli a két gazdasági blokk intézményei közti kapcsolatokat.” Utal továbbá Soamesnek a Parlamentben elmondott beszédére, „Sir Christopher Soames, a Bizottság alelnöke — írja a Bulletin — rámutatott a Közösség és a KGST közötti kapcsolatok közelmúltban elért jelentős előrehaladására, és hogy ez megnyitotta az utat a további fejlődés előtt. A Bizottság delegációjának moszkvai látogatása is elősegítette ezt a folyamatot. A Bizottság most arra vár, hogy a KGST Titkársága elfogadja a brüsszeli meghívást.”13

Soames megjegyzései többé-kevésbé tükrözik az EGK hivatalos álláspontját. Ennek alapján a mostani helyzet kissé hasonlít a Faggyejev koppenhágai látogatását követő időszakhoz, legalábbis annyiban, hogy nem világos, melyik féltől függ a kapcsolatépítés folytatása. Egy dologban viszont lényeges különbség van a két helyzet között. Egyik fél sem annyira a másik fél lépésére vár, mint inkább mindkét fél azzal a tudattal nyugtázza ezt az újabb lépésekre kifejezetten nem kényszerítő szituációt, hogy az eddigi érintkezésekkel megtörtént a két integráció realitásának kölcsönös elismerése, és újabb akciók előtt célszerű megvárni az európai biztonsági és együttműködési konferencia eredményeit.

A kapcsolatépítés motívumai és lehetséges formái

A moszkvai tárgyalások jelentősége nem a tárgyalási eredményekben keresendő, hanem abban, hogy ez a találkozó egyáltalán létrejött, vagyis hogy a két európai integráció megtette az első konkrét lépést a kapcsolatfelvételhez. Az EGK és a KGST egymáshoz való viszonyát illetően ma már nem az a fő kérdés, lehetséges-e a kapcsolat köztük, és ha igen, ki kezdeményezze azt, hanem hogy milyen jellegű legyen vagy lehet a kapcsolat.

Az EGK és a KGST közötti kapcsolat jellegét számtalan tényező befolyásolja, me-