Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése

ár- és adópolitikája. A fejlett tőkésországokból máris jelentős feldolgozó ipari tőke áramlik a fejlődő világba: elsősorban nehezen gépesíthető, nem nagy szakmai tudást követelő munkafolyamatok „kitelepítéséről” van szó, mindenekelőtt a könnyen betanítható munkaerővel rendelkező fejlődő országokba, amelyeknek kormányai támogatják a külföldi vállalkozásokat. Ez a folyamat a következő évtizedekben várhatólag erősödni fog, de két szempontból is problematikus: egyrészt differenciálja a fejlődő világot — olyan országok, mint Irán, Brazília stb. várhatóan fölemelkednek majd a fejlett tőkés világ perifériáinak szintjére; másrészt, a többi országban ezt a fajta iparosítást annyira akadályozzák az élelmezési és más alapvető problémák, hogy a folyamat ki se bontakozhat, vagy a népgazdaságok egész szempontjából csaknem haszontalan ipari enklávékat hoz létre. Mindez csak növeli a fejlődő világ belső feszültségeit.

A polarizációs válságot tehát a tőkés világgazdaság keretein belül nem lehet megoldani. Az elkövetkező egy-két évtizedben a fejlődő világ minden bizonnyal tovább differenciálódik majd, s a többségét alkotó dél-ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban továbbra sem lehet biztosítani a stbil létfeltételeket. A fejlődő világ gazdasági és politikai jelentősége mindamellett jelentősen növekedni fog, mivel a fejlett világ a maga szőkébb körében kimeríti a keynesi gazdaságpolitika lehetőségeit, s kénytelen lesz hozzálátni a fejlődő világ piacainak bővítéséhez, ha torz és ellentmondásos formában is; a szállítási költségek és a nyersanyagárak együttes növekedése rákényszeríti a tőkéseket a feldolgozó ipar mind nagyobb mértékű áttelepítésére a fejlődő világba; s végül ebben az irányban hatnak a fejlődő országok politikai lépései is.

2. Konfliktus-lehetőségek a% ,,akut s^akas^ban”

A tőkés hatalmi központok egymással bizonyos mértékig ellentétes stratégiával és taktikával próbálják elősegíteni az akut válság megoldását: e politikák egyik legfontosabb közös eleme a válság ma jelentkező tüneteinek a partnerekre való áthárítása a saját pozíciók jövőbeli megszilárdítása érdekében. Ez természetesen konfliktusokhoz vezet. Konfliktusnak nevezem ebben a vonatkozásban a hatalmi gócok gazdasági, politikai vagy katonai törekvéseinek nyílt összeütközését. Azt, hogy a konfliktusok mikor következnek be és milyen természetűek lesznek, természetesennem láthatjuk előre. Itt most csak a legfontosabb feszültséggócokat próbáljuk áttekinteni, amelyekből konfliktus robbanhat ki, ezek közül is csupán azokat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a két világrendszer közötti feszültségekhez.

a) A tőkés világ alapvető belső konfliktusforrásává mindinkább a fejlett és a fejlődő szektor közötti ellentét válik, mégpedig három okból:

— itt sűrűsödnek össze az élelmezési válság, a munkanélküliség és a nyomor problémái;

— a fejlődő országok igyekeznek majd megszerezni a nyersanyagforrásaik feletti ellenőrzést; megpróbálják majd emelni a nyerstermékek árát, jobban „politizálnak” majd szállításaikkal és a rendelkezésükre álló pénzeszközökkel;

35