Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
Az atomsorompó-szerződés, hangoztatják bírálói, megakadályozta a horizontális nukleáris proliferációt, de egyáltalán nem szabott gátat a vertikális proliferációnak, újabb és újabb nukleáris fegyverek kikísérletezésének. Ennek kapcsán hivatkoznak a hadászati támadó-fegyverrendszerek kiépítésére, a több robbanófejjel ellátott rakétákra, amelyeknél mindegyik robbanófej külön célpontra irányítható. Az atomsorompó-szerződés végrehajtásának teljesen egyoldalú és negatív megítéléséből következően az el nem kötelezett államok képviselői szerint a világban növekedett a nukleáris bizonytalanság, csökkent a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonsága. Ebből viszont logikusan folyik az az abszurd következtetés, hogy az atomsorompó-szerződés létezésének első öt éve nem a nukleáris háború veszélyének csökkenéséhez, hanem annak növekedéséhez vezetett; hogy a szerződés nem a nemzetközi biztonság megszilárdulásához, hanem gyengüléséhez járult hozzá. A kialakult helyzetért a bírálók azonos módon teszik felelőssé a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Szovjetunió csak olyan mértékben tud a nukleáris fegyverkezési verseny csökkentése, a nukleáris háború veszélyének elhárítása terén előrehaladni, amennyire ezt az Egyesült Államok készsége engedi, ahol pedig igen jelentősek azok az erők, amelyek ez ellen dolgoznak. Sőt korábban olyan javaslatok is születtek, hogy a Szovjetunió egyoldalú lépéssel „mutasson példát” a nukleáris leszerelésre. Az el nem kötelezett országok küldöttségei elhallgatták azt a veszélyt, amelyet a szerződésen kívül álló, nukleáris fegyverrel rendelkező államok jelentenek mind a nukleáris fegyverkezési verseny, mind a nukleáris proliferáció vonatkozásában. Mindebből logikusan következett az is, hogy követeléseiket is hasonló módon, egyoldalúan és a realitásokat figyelmen kívül hagyva, csak a letéteményes államokkal, gyakorlatilag csak az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben fogalmazták meg. Az el nem kötelezett államok egy csoportja két, a leszerelést és ezzel összefüggésben a szerződés 6. cikkét érintő kiegészítő jegyzőkönyvtervezetet terjesztett a konferencia elé. Szerzőik ezeket a szerződéshez csatolandó és azzal jogilag egyenértékű dokumentumként akarták elfogadtatni, ami az atomsorompó-szerződés módosításával lenne egyértelmű. A SALT-tal kapcsolatban beterjesztett kiegészítő jegyzőkönyvtervezet szerint, mihelyt az atomsorompó-szerződés részeseinek száma eléri a százat, a két atomnagyhatalom 50%-kal csökkentené a hadászati célba juttató eszközeinek, rakétáinak számát, amelyet a vlagyivosztoki megállapodás 2400-ban határozott meg, ezen belül felére csökkentené a több robbanófejjel ellátható rakéták 1320-ban rögzített számát, és végül folyamatosan további 10%-os csökkentést hajtana végre mindkét kategóriában, mihelyt újabb 10 állam válik részesévé a szerződésnek. A másik kiegészítő jegyzőkönyvtervezet a nukleáris fegyverkísérletek betiltásával foglalkozott. A tervezet szerint, amint az atomsorompó-szerződés részeseinek száma eléri a százat, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, tehát a letéteményes államok, 10 évre felfüggesztenék valamennyi föld alatti nukleáris fegyverkísérletüket, öt újabb részes esetén ezt a moratóriumot további három évvel meghosszabbítanák, és végül a többi nukleáris fegyverrel rendelkező állam 26
