Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
A becslések szerint 1980-ra az atomerőművekben kb. egymillió kilogramm plutóniumot fognak termelni. Ez a mennyiség több mint ötvenezer olyan atombomba előállításához elegendő, mint amilyet Hirosimára és Nagaszakira dobtak le. Mindez nagymértékben megnöveli a nukleáris proliferáció veszélyének anyagi alapját. A fentiekből következik, hogy a konferenciára nemcsak az atomenergia békés fel- használását elősegítő nemzetközi együttműködés erősítésének feladata hárult — különös tekintettel a fejlődő országokra —, hanem ezzel együtt a biztosítéki rendszer kiszélesítése és hatékonyságának növelése, a nukleáris anyagok fizikai védelmének szigorítása is. Végül, de nem utolsósorban a konferencia munkáját, eredményét jelentős mértékben befolyásolta a non-proliferációs rezsim helyzete. A non-proliferációs rezsimet megteremtő atomsorompó-szerződés 1968-ban történt aláírásáig a következő hatalmak rendelkeztek nukleáris fegyverrel: az Egyesült Államok (1945), a Szovjetunió (1949), Nagy-Britannia (1952), Franciaország (1960), Kínai Nép- köztársaság (1964). (A zárójelben levő évszámok a „nukleáris klubba” való belépés időpontját jelzik.) Az 1968. július 1-én aláírásra megnyitott atomsorompó-szerződést a három letéteményes állam fővárosában, Moszkvában, Washingtonban, illetve Londonban több mint ötven állam írta alá, köztük hazánk is. A szerződés széles nemzetközi elismerését jelzi, hogy a konferencia megnyitásáig már 111 állam írta alá és közülük 95 ratifikálta. Különösen nagy politikai jelentősége volt annak, hogy a szerződést közvetlenül a konferencia megnyitása előtt ratifikálta az EURATOM tagállamai közül Belgium, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. A szerződést alá nem író országok közül a legjelentősebbek a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmak: Franciaország és a Kínai Népköztársaság. A nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok közül Algériát, Argentínát, Brazíliát, Indiát, Izraelt, a Délafrikai Köztársaságot és Spanyolországot lehet kiemelni. A szerződést aláíró, de azt eddig nem ratifikáló 16 állam közül az Egyiptomi Arab Köztársaság, Japán, Svájc, Törökország és Venezuela érdemel figyelmet. Az atomsorompó-szerződés tehát — a fentiekből következően — kezdettől fogva nem terjedt ki a nukleáris fegyverrel rendelkező államok összességére. Ennek ellenére a szerződés hatása alól nem vonhatták ki magukat a szerződésen kívüli államok sem. Franciaország egyoldalú nyilatkozattal vállalta, hogy a szerződés rendelkezéseit ugyanúgy betartja, mintha a szerződés részese volna. A Kínai Népköztársaság részéről ilyen nyilatkozat nem hangzott el, de arról sincs tudomásunk, hogy más államnak nukleáris fegyvert vagy robbanó szerkezetet adott volna át. Mindebből következik, hogy a szerződés hatókörénél szélesebb mértékben is érvényesült a non-proliferációs rezsim. 1974. május 18-án az indiai nukleáris szerkezet felrobbantása megváltoztatta a helyzetet: a nukleáris hatalmak száma ötről hatra emelkedett. Az atomsorompó-szerződés egyrészt nem tesz különbséget nukleáris fegyver és nukleáris robbanó szerkezet között, másrészt figyelmen kívül hagyja a nukleáris robbantás célját is. A tudományos-műszaki 19
