Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára
időtállóságát, de egyúttal olyan szervezeti átalakításokat követelnek, melyek ellentétesek a célokkal és elvekkel. Az 1975. június 24-i magyar kormánynyilatkozat ezért hangsúlyozza: ,,A Magyar Népköztársaság kormányának mély meggyőződése, hogy az ENSZ Alapokmányának összes rendelkezései szerves egységet alkotnak. Az alapelvektől és célkitűzésektől elválaszthatatlanok az Alapokmány egyéb rendelkezései — mint például az ENSZ fő szerveinek feladata, hatásköre, a közöttük érvényesülő munkamegosztás, a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúságának elve stb. —, amelyek éppen e célkitűzések megvalósításának megfelelő biztosítékait jelentik.” Különösen hangsúlyoznunk kell a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúsága elvének fontosságát, amely a világszervezet egyik tartópillérének bizonyult.36 Ezt egyébként ma már azok is elismerik, akik korábban bírálták ezt az alapelvet, mely kifejezi a politikai realitást és a különböző társadalmi rendszerű államok jogi egyenlőségét.37 Az említett magyar nyilatkozat is kiemeli, hogy az Alapokmány „különleges feladatával összhangban fontos szerepet biztosit a 24. és a 25. cikk értelmében a Biztonsági Tanácsnak, és az állandó tagok egyhangúságának intézményével együttműködésre készteti a világbékéért és a termonukleáris háború elkerüléséért legnagyobb felelősséget hordozó nagyhatalmakat”. 4. Az Alapokmány megfelelő és rugalmas kereteket biztosított az ENSZ és tagállamai legkülönbözőbb tevékenységeinek széles körű kibontakoztatásához. A mindennapos gyakorlati munka és ezzel kapcsolatosan az Alapokmány rendelkezéseinek a legkülönbözőbb helyzetekre való értelmezése azt bizonyítja, hogy módosítás nélkül is meg tud felelni az új idők követelményeinek.38 Hadd illusztráljuk ezt a gazdasági együttműködés területén lemérhető fejlődéssel. Az ENSZ Alapokmánya, ha túlságosan mereven értelmeznénk, viszonylag szűk területen irányozza elő a Szervezet gazdasági tevékenységét. A nemzetközi gazdasági és szociális együttműködéssel foglalkozó IX. fejezet, valamint a Gazdasági és Szociális Tanácsra vonatkozó X. fejezet értelmezése azonban lehetőséget adott arra, hogy mind az elvégzendő feladatok, mind pedig a szervezeti megoldások területén újszerű és dinamikus fejlődés következzék be. Ezt mindenekelőtt két olyan szervezet létrehozása és működése példázza, mely a fejlődő országok igényeinek kielégítésére született. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 1964-ben jött létre, az ENSZ Ipar- fejlesztési Szervezete (UNIDO) pedig 1966-ban. Mindkettőt a Közgyűlés hozta létre az ENSZ „segédszerveként”. Ebben rejlik különleges jogi státusuk, legalábbis mindaddig, amíg a terveknek megfelelően át nem alakulnak szakosított intézménnyé (UNIDO) vagy esetleg önálló világkereskedelmi szervezetté (UNCTAD). Az Alapokmány keretei között — így a gazdasági együttműködés vonatkozásában — bekövetkezett fejlődés természetesen nem problémamentes. Elsősorban azért nem, mert néha egyes országok olyan megoldásokat javasolnak, s ezeket az ENSZ olykor meg is valósítja, melyek ellentétesek az Alapokmány betűjével és szellemével. Gondot okoz az is, hogy a gazdasági, szociális és más nem politikai területen kialakuló pozitív együttműködésnek van bizonyos negatív hatása, elősegíti az ENSZ „depolitizálását”, elvonva a világszervezetet legfőbb feladatától, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásától.
