Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára
nagyhatalom megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács hatékony szankciókat foganatosítson a Dél-afrikai Köztársasággal szemben. A Fülöp-szigetek elképzelése szerint viszont az egyhangúság elvét csak az Alapokmány VII. fejezete körében, tehát a kényszerrendszabályok foganatosítása esetén kellene alkalmazni, más esetekben, így például a békefenntartó tevékenység vonatkozásában már nem. Kolumbia szerint a „vétójog” megmaradhat, kivéve a vizsgáló bizottságok vagy az emberi jogok megsértésével foglalkozó bizottságok létesítésével kapcsolatos határozatokat. Más országok a tagfelvételeknél szeretnék megszüntetni a nagyhatalmak egyetértése elvének alkalmazását. b) A Biztonsági Tanács összetételére vonatkozóan kétféle javaslatot különböztethetünk meg. Az egyik szerint bővíteni kell az állandó tagok létszámát (ahogyan Kenya nevezi: „ezt az exluzív klubot”), elsősorban a BT-ben nem képviselt területek — azaz afrikai, illetve latin-amerikai országok — képviselőivel. A Fülöp-szigetek javaslatában alternatív megoldás szerepel: vagy növeljék az állandó tagok számát, de úgy, hogy az új állandó tagok nem kapnának „vétójogot” (ez Japán álláspontja is), vagy pedig létesítsenek ún. „félig állandó” helyeket (semi-permanent seats). Ez azt jelentené, hogy egy-egy földrajzi régióból a legfontosabb államok huzamosabb ideig, állandó újraválasztással tagok maradnának.26 c) Nemcsak az Alapokmány felülvizsgálatával kapcsolatban, hanem más ENSZ- fórumon is (különösen a békefenntartó tevékenységgel foglalkozó ún. „harminchármas bizottságban”) gyakran elhangzik az a vélemény, hogy a békefenntartó tevékenységet az Alapokmány külön fejezetében kellene tárgyalni. Eszerint a jelenlegi VI. és VII. fejezet közé kellene beiktatni az új fejezetet, mivel — az említett vélemények szerint — a békefenntartás nem tartozik sem a viták békés megoldásának, sem a kényszerrendszabályoknak a kategóriájába.27 Ismeretes egyébként, hogy az Alapokmány nem is használja a „békefenntartó tevékenység” kifejezést. d) Különféle elképzelések arra irányulnak, hogy növeljék az ENSZ-nek a nemzetközi gazdasági életben játszott szerepét, elsősorban a fejlődő országok igényeinek sokoldalú kielégítésében (például az UNCTAD keretében tárgyalt kérdések, a technika és technológia átadása terén stb.). Az államok gazdasági jogait és kötelezettségeit szabályozó új elvek chartáját, illetve annak legfontosabb elveit szeretnék belefoglalni az Alapokmányba. Szervezeti vonatkozásban a Gazdasági és Szociális Tanácsnak szeretnének olyan központi koordináló szerepet, szélesebb hatáskört adni, amely lehetővé tenné a szakosított intézmények és az ENSZ család más intézményeinek tényleges irányítását. e) Az emberi jogok hatékonyabb érvényesítése és biztosítása végett létre kívánnak hozni egy új szervet, az Emberi Jogok Tanácsát. A Tanács illetékessége kiterjedne minden olyan, emberi jogokkal kapcsolatos vitás ügyre, melyet valamilyen nemzetközi szerződés (például az emberi jogok két, 1966-os Egyezségokmánya) különbizottság vagy más szerv elé utal. f) Egyes nézetek szerint az ENSZ nem játszott kielégítő szerepet a viszályok békés megoldásában, s e nézet hívei konkretizálni és módosítani ldvánják az ezzel kapcsolatos VI. fejezetet. Növelni szeretnék a Nemzetközi Bíróság hatáskörét, úgy, hogy azokat a jogi vitákat amelyeket az ENSZ nem tud megoldani a 33. cikkben felsorolt eszközökkel, 8