Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 3. szám - Prandler Árpád: Kísérletek az ENSZ Alapokmányának felülvizsgálatára

fogadnia, és csak akkor lép hatályba, ha „az Egyesült Nemzetek tagjainak kétharmada, köztük a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja, saját alkotmányos eljárásának megfelelően megerősítette”.

Míg a módosítás intézménye az Alapokmány szövegével kapcsolatos egyedi jellegű és konkrét változtatásokat tesz lehetővé, addig a felülvizsgálat célja az, hogy az Alapokmány egészét tekintsék át. Az áttekintés következményeképpen sor kerülhet esetleg mélyreható változtatásokra és revízióra, de csupán a% említett módosítási eljárás igénybevételével.

A 109. cikk az Alapokmány „felülvizsgálására” (a hivatalos magyar fordítás szóhasználata) általános értekezlet összehívását irányozza elő. Az általános értekezlet időpontjáról és helyéről a Közgyűlés tagjai kétharmados többséggel, a Biztonsági Tanács pedig bármely kilenc tagjának szavazatával együttesen dönt.3 A 109. cikk 3. pontja továbbá úgy rendelkezik, hogy amennyiben az értekezlet megrendezésére tíz éven belül nem kerül sor, akkor a X. ülésszak napirendjére kell tűzni az értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot.

Az Alapokmány ismertetett rendelkezéseihez három megjegyzés kívánkozik:

— Az Alapokmány módosítása csak úgy lehetséges, ha a tagok kétharmada (tehát nemcsak a jelenlevő és szavazó tagok kétharmada) és a Biztonsági Tanács öt állandó tagja azzal egyetért.4 A világszervezet megalkotói ezzel már San Franciscóban kifejezésre juttatták, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az esetleges módosításoknak. Kifejezésre juttatták egyúttal azt is, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a Biztonsági Tanácsban részt vevő öt állandó nagyhatalom ez irányú felelősségének és véleményének.

— Tagadhatatlan, hogy a módosítással kapcsolatos esetleges „vétójoggal”6 szemben már a San Franciscó-i konferencián is bizonyos ellenállás mutatkozott meg. Különösen a latin-amerikai államok egy része, valamint néhány más ország (pl. a Fülöp-szigetek) lépett fel a 108. cikkben előírt eljárás ellen. Álláspontjukat az magyarázta, hogy mivel nem voltak elégedettek az Alapokmány több fontos rendelkezésével (pl. a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúságának elvével, a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés közötti munkamegosztással stb.), a későbbi módosításokkal szerettek volna változtatásokat elérni. Ezt azonban megnehezítette az egyhangúság elvének beépített biztosítéka. Részben az ilyen irányú igényeik kielégítését célozta a felülvizsgálati konferencia összehívásának lehetősége. Sokan közülük arra törekedtek, hogy a felülvizsgálati konferencián kidolgozott módosítások esetében a ratifikáláshoz ne legyen szükséges az állandó tagok egyetértése. Ezt azonban a konferencia nem fogadta el.6

— A többoldalú nemzetközi szerződések módosításával kapcsolatban általános szabály, hogy a szerződést csupán valamennyi fél beleegyezésével lehet módosítani, hacsak a szerződés másképp nem rendelkezik.7 Az ENSZ Alapokmánya is nemzetközi szerződés, XVIII. fejezete azonban nem teszi kötelezővé valamennyi tagállam hozzájárulását egy adott módosításhoz. Ezt a megoldást mindenképpen reális módszernek kell tekintenünk, olyan módszernek, amely megfelel a nemzetközi szervezetek alapító okirataival szemben támasztható általános követelményeknek. Az ENSZ Alapokmányát — elvben — könnyebb módosítani, mint a Népszövetség Egyezségokmányát, melynek 26. szakasza értelmében a tagok egyszerű szótöbbsége mellett a Tanács valamennyi tagjának ratifi4