Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése

fog. Az iparosodással a lakosság fogyasztási követelményei is nőnek, a munkaigényes technológiákról a tőkeigényesre való áttérésnek pedig határt szab a társadalmi tőke lik­viditási foka. A japán gazdaság világpiaci versenyképességét távlatban a bérek emelke­dése, a fajlagos, előlegezendő tőke iránti igény növekedése és a nyersanyagárak növeke­dése egyszerre fenyegeti. 4. A fejlett tőkés világ negyedik, bár területileg kevésbé körülhatárolható erőténye­zője a multinacionális vállalatok összessége. Nagy a kísértés, hogy ezeket a vállalatokat az elsőnek említett észak-amerikai góc függelékeiként kezeljük. Köztudomású ugyanis, hogy e vállalatbirodalmak túlnyomó többségének centruma az Egyesült Államokban van, az Európában és másutt működő szervezeti egységeik, érdekeltségeik lényegében az amerikai centrum alárendeltjei. Mégsem lehet ennyire leegyszerűsíteni ezt a kérdést. Egyrészt ugyanis az anyavállalat nem egyszerűen az anyaország tőkés érdekeit képvisei az alvállalatokkal való viszonyában, hanem sokszor, éppen a nemzeti tőkével ellentétes törekvéseiben igyekszik támaszkodni nemzetközi érdekeltségeinek erejére. Másrészt a multinacionális vállalatbirodalmak a világméretű tőkés „anyagcsere” olyan jellegzetes új, integráló erőivé kezdenek válni, amelyeknek hatása az egész világgazdaságra kiter­jed. Éppen ezt a hatást, vagyis az egyes kulcságazatoknak országoktól és régióktól füg­getlen integrációját tévesztenénk szem elől, ha a multinacionális vállalatok működésé­ben csupán az anya- és leányvállalatok viszonyát látnánk. Ezeknek a sajátságos erőközpontoknak a nemzeti vagy regionális centrumokkal szembeni előnyük mindenekelőtt mozgékonyságukban és specializáltságukban rejlik. Jól tudnak manőverezni a különböző telephelyek, országok gazdasági erőforrásai, pénz­ügyi és jogszabályai között. Tőkéjüket lényegesen gyorsabban forgatják, döntéseik cent- ralizáltabbak, politikájuk lényegretörőbb, információs rendszerük szélesebb. Erejüket meghatványozza, hogy szellemi és anyagi befektetéseik jóval specializáltabbak, mint a nemzetközi munkamegosztásba bármilyen erősen beépült nemzetgazdaságé, s rendsze­rint a technikai fejlődés élvonalában levő termelési ágazatokban működnek, a befogadó ország gazdaságának kulcsfontosságú részét tartják a kezükben. Ennélfogva gyorsabban és hatékonyabban tudják integrálni az általuk ellenőrzött területet. Ez az országhatáro­kon és világrészeken át érvényesülő sajátos integráció akkora erőt képvisel, hogy sikerrel szállhat szembe egyes államok vagy regionális integrációs szervezetek ellenállási kísér­leteivel. Ha a multinacionális vállalat érdeke úgy kívánja, számításon kívül hagyja a tőkés érdekek területi alapon megszervezett koordinációs központjainak döntéseit, sőt keresztezi vagy a maga céljainak aláveti, befolyásolja azokat. A területi alapon szervezett világgazdasági erőközpontok tevékenységével párhuzamoson tehát egy más dimenzióban ható erő is érvényesül, amely szintén elkülönült érdekeket képviselve veszélyezteti a nemzeti és regionális centrumok egyensúlyát. 5. Nem tartozik a tőkés világgazdaság aktív erőközpontjai közé, bizonyos szem­pontból mégis e felsorolásba kívánkozik a ,,harmadik világ”. Itt él a nem szocialista világ lakosságának abszolút többsége, melyre a világ termelésének és fogyasztásának csupán kis hányada jut, ugyanakkor a Föld kitermelhető ásványkincseinek, vizeinek, erdői­nek és megművelhető területeinek abszolút többsége azokon a vidékeken található, ahol az emberi munka termelékenysége 7—8%-a a fejlett tőkés világénak. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom