Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
A KNDK a hetvenes években A KNDK, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország sokoldalú együttműködésének elmélyítése nagyban hozzájárult a koreai dolgozók szocialista építőmunkájának eredményességéhez, az ország gazdasági fejlődésének meggyorsításához. A Koreai Munkapárt V. kongresszusa 1970 novemberében összegezte a meghosszabbított hétéves terv (1961—1970) eredményeit. A kongresszus megállapította, hogy a szocialista iparosítás éveiben (1957—1970) az ipari termelés évente átlagosan 19,1 %-kal, 1961 — 1969-ben évi 12,8%-kal emelkedett. Lényeges minőségi változások mentek végbe a koreai népgazdaság ágazati szerkezetében, a kohászat, a vegyipar, a gépipar és a fém- feldolgozó ipar a hatvanas évek végére vezető iparágakká váltak. Tíz év alatt az ipari termelés 3,3-szeresére nőtt, ezen belül a termelési eszközök termelése 3,7-szeresére, a fogyasztási javak termelése 2,8-szeresére emelkedett. A szocialista Korea iparának színvonalát jellemzi, hogy 1970-ben, a hétéves terv utolsó évében 16,5 milliárd kilowattóra villamos energiát, 27,5 millió tonna szenet, 2,2 millió tonna acélt, 1,5 millió tonna műtrágyát és 4 millió tonna cementet gyártottak. Az ipar és a mezőgazdaság össztermeléséből az ipar 74 %-kal részesedett, a nemzeti jövedelem 65%-át az iparban állították elő. Mindezek alapján a Koreai Munkapárt V. kongresszusa 1970 őszén joggal állapíthatta meg, hogy az 1961—1970-es tervidőszak eredményeképpen a KNDK-ban sikeresen megvalósították a szocialista iparosítás történelmi feladatát, a KNDK ipari-agrár országból fejlett szocialista ipari állammá vált.48 A szocialista építés három évtizedében nagyarányú változások mentek végbe a népi Korea politikai és társadalmi életében is. A koreai proletariátus, amely már a felszabadulás előtt kiemelkedő szerepet játszott a japánellenes fegyveres nemzeti felszabadító harcban, politikailag és számbelileg egyaránt megerősödve, a társadalom vezető ereje lett. A KNDK lakosságának több mint 40% -át az ipari munkásság alkotja (1946-ban csak 12,5 %). A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak az ipari munkásság létszámának növeléséhez járult hozzá, hanem gyökeres változást hozott a korábbi gyarmati-félfeudális sorban élő parasztság életében is (a kollektivizálás 1958-ban fejeződött be). A hatvanas években fokozatosan megszüntették a termelőszövetkezetek terményadóját, elengedték adósságaikat, majd az állam magára vállalta a lakásépítkezés, a termelési és közjóléti rendeltetésű építkezések költségeit falun. A szocialista építés egyik nagy vívmánya a koreai nemzeti értelmiség, a szakemberek százezreinek kinevelése. A KNDK-ban az elmúlt évtizedekben végbement nagyarányú politikai és társadalmi változásokat rögzíti az ország új szocialista alkotmánya, amely kimondja, hogy a KNDK szocialista állam, mely proletárdiktatúrát valósít meg, s amelyben „a hatalom a munkásoké, parasztoké, katonáké és a dolgozó értelmiségé” (7. cikkely). A termelési eszközök az állam és a szövetkezeti gazdaságok kezében vannak, az állami tulajdon össznépi jellegű és vezető szerepet tölt be a gazdaságban. Az állam egyidejűleg „erősíti és fejleszti a szövetkezeti gazdaságok szocialista rendszerét és a szövetkezetekben tömörült tagság sza48 Kim ír Szert: A Központi Bizottság beszámolója a Koreai Munkáspárt V. kongresszusán. A KNDK budapesti nagykövetségének kiadása. 11. 1. 26
