Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
A szocialista iparosítás megvalósítása, barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal (1961 —1970) A Koreai Munkapárt IV. kongresszusa 1961 őszén elfogadta a hétéves népgazdasági terv irányelveit (1961—1967), melyek célul tűzték ki — a nehézipar elsődlegességének fenntartásával— a könnyűipar és a mezőgazdaság fejlesztését, a szocialista iparosítást. A hétéves terv célkitűzéseinek megvalósítására bonyolult belső és nemzetközi helyzetben került sor — a szocializmus építése kettészakított országban, Dél-Korea amerikai megszállása mellett folytatódott. A megállapodások ellenére a fegyverszüneti egyezmény megkötését nem követte a koreai kérdés politikai rendezése, a szöuli rendszer és az amerikai megszálló hatóságok továbbra is válasz nélkül hagyták a KNDK kormányának számos javaslatát. Ezért a kialakult helyzet, az állandó provokációk okozta feszültség megkövetelte, hogy a KNDK a szocializmus építésével párhuzamosan fokozott figyelmet fordítson honvédelmének fejlesztésére, szocialista vívmányainak védelmére. Az imperialista agressziós törekvések erősödése Ázsiában, 1961 májusában a fasiszta katonai rendszer hatalomra jutása Dél-Koreában megkövetelte a KNDK nemzetbiztonságának megszilárdítását, a szocialista közösség védelmének erősítését Ázsiában is. A szocialista építés követelményeivel együtt ezek a tényezők is közrejátszottak abban, hogy a Kim ír Szén vezette koreai párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatása során a Szovjetunió és a KNDK 1961. július 6-án barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött. A szerződés új fejezetet nyitott a szovjet és a koreai nép hagyományos együttműködésében, s nagyban hozzájárult a béke biztosításához a Távol-Keleten. Egy héttel később, 1961. július 11-én hasonló szerződés aláírására került sor a KNDK és a KNK között Pekingben. A szovjet—koreai szerződésben a felek hangsúlyozzák, hogy részt vesznek minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja a béke és a biztonság megszilárdítása a Távol-Keleten és az egész világon. „Az esetben, ha a szerződő felek egyikét fegyveres támadás éri valamely állam vagy államok szövetsége részéről és ily módon háborús állapotba kerül, a másik szerződő fél haladéktalanul katonai és egyéb segítséget nyújt minden rendelkezésre álló eszközzel” (1. cikk). Egyik fél sem vesz részt semmiféle, a másik fél ellen irányuló szövetségben, akciókban és intézkedésekben. A felek kölcsönös konzultációt folytatnak minden fontos nemzetközi kérdésben, mely mindkét állam érdekeit érinti (3. cikk). A Szovjetunió és a KNDK kötelezettséget vállalt, hogy a szocialista internacionalizmus elvei alapján fejlesztik kapcsolataikat és együttműködésüket, segítségnyújtásukat gazdasági és kulturális téren egyaránt (4. cikk). Korea egyesítésével kapcsolatban mindkét fél hangsúlyozta, hogy azt békés és demokratikus alapokon kell megvalósítani. A KNDK kormányának a szerződés aláírása után tett nyilatkozata leszögezte, hogy „ez a történelmi szerződés teljes mértékben megfelel a koreai nép nemzeti érde21
