Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - Faludi Péter: A szocialista építés és a proletár internacionalizmus három évtizede a népi Koreában
kivívásában hangsúlyoznunk kell a szocialista országok politikai és akcióegységének jelentőségét. „Az amerikai tervek bukásának fontos tényezője volt, mint ismeretes, az 1950 februárjában megkötött szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés, amely arra kényszerítette az amerikai imperialistákat, hogy megfékezzék agresszív törekvéseiket.”24 Amikor 1951 májusában a szovjet kormány új lépéseket tett a tűzszüneti tárgyalások megkezdése érdekében, az Egyesült Államok és szövetségesei kénytelenek voltak a javaslatot elfogadni s két évig tartó tárgyalások után, 1953 júliusában végül is aláírták a fegyverszüneti megállapodást.25 A hároméves háború földig rombolta a koreai népgazdaságot, súlyos károkat okozott az iparban és a mezőgazdaságban, megtizedelte az ország lakosságát. A nehézségeket növelte az ország kettészakítottsága is, mivel erőszakosan megbontotta az országon belüli hagyományos gazdasági-területi egyensúlyt és munkamegosztást (mezőgazdasági Dél — ipari Észak). A helyreállítás és az újjáépítés sajátos vonása volt, hogy egyidejűleg fel kellett számolni a gyarmati-feudális múlt örökségét is (ipartelepítés egyoldalúsága, aránytalanságai). Ebben a helyzetben a Koreai Munkapárt a népgazdaság hároméves helyreállítási tervének, majd első ötéves tervének célkitűzéseit (1954—1956, illetve 1957—1961) összekapcsolta a szocialista iparosítás megkezdésével és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. A Koreai Munkapárt a szocialista gazdaságépítésben mindvégig fenntartotta a nehézipar fejlesztése elsődlegességének elvét a könnyűipar és a mezőgazdaság egyidejű fejlesztésével.28 Ennek megvalósítása természetesen feltételezte és megkövetelte a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió sokoldalú segítségének igénybevételét, az együttműködés széles körű fejlesztését. A háború utáni újjáépítésnek és a szocialista iparosítás megalapozásának éveiben (1954—1961) a szocialista országok segítségnyújtása alapvetően három formában realizálódott: a) térítés nélküli gazdasági-pénzügyi segély, beleértve gyárak építését, komplex berendezések szállítását, szakemberek küldését; b) hitelnyújtások; c) műszaki-tudományos együttműködés, beleértve a szakemberképzést. Mindezek figyelembevételével a szocialista országok által a KNDK-nak nyújtott térítés nélküli segélyek összege meghaladta az 500 millió új rubelt,27 illetve a hitelek elengedésével és egyéb juttatásokkal együtt megközelítette a 2—3 milliárd új rubelt. A háború utáni helyreállítás éveiben a felhalmozás külső forrásainak részesedése az állami költségvetés bevételeiben mintegy 25 százalék volt. A szocialista országok nagyarányú segítségének az iparban való koncentrálása pedig lehetővé tette, hogy a belső erőforrásokat főként a könnyűipar és a mezőgazdaság fejlesztésére fordítsák. A szocialista országok térítés nélküli segély- és hitelnyújtásának oroszlánrészét a Szovjetunió vállalta. A Kim ír Szén vezette koreai párt- és kormányküldöttség 1953. és 1956. évi moszkvai tárgyalásai eredményeként a Szovjetunió 1953—1960 között 24 G. Kim—F. Sabsina: i. m. 293. 1. 25 E tanulmány keretében nem áll módunkban részletesen kitérni a Szovjetuniónak a koreai konfliktus mielőbbi békés rendezésére irányuló széles körű nemzetközi erőfes zitéseinek ismertetésére. 26 Kim ír S^en: Beszéd a Legfelsőbb Népi Gyűlés ülésén. Nodon S zjnmun, 1972. december 26. 27 Lásd Nodon Színműn, 1963. április 23. 18
