Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk harminc éve
alizmus lényegileg ma sem mondott le a szocializmus térhódításának megállításáról, pozícióinak aláaknázásáról, a kapitalizmus restaurálásáról az egész világon. Ezzel a „programmal” a szocializmus, a haladás céljait állítjuk szembe. Olyan külpolitikát, amely biztosítja, hogy a szocializmus a nemzetközi erőviszonyok eltolódása arányában fokozatosan teret nyer az egész világon. Egyes álbaloldali „forradalmárok” azon a nézeten vannak, hogy a vezető tőkésországok képviselőivel való tárgyalások, a velük való együttműködés egyes kérdésekben nem egyeztethető össze az imperializmus elleni harccal. Ezek az emberek szemmel láthatóan nem értik a békés egymás mellett élés dialektikáját, azt, hogy a békés egymás mellett élés együttműködés is és harc is egyszerre. Nem tudnak eligazodni az imperialista országokkal való kompromisszumok kérdésében sem. Szem elől tévesztik, hogy a marxizmus—leninizmus sohasem lépett fel a kompromisszumok ellen általában, hanem csak az olyan kompromisszumok ellen, amelyek elvi engedménnyel jártak. Ha azonban a kompromisszumok elősegítik a szocializmus, a haladás ügyét, a kompromisszumok helyesek és szükségesek. h) Nemzetközi tevékenységünk során arra a következtetésre jutottunk, hogy az országok közötti kapcsolatokban növekvő jelentősége van a pártok vezetői közötti kontaktusoknak. Szocialista országok esetében ez magától értetődő, kommunista pártjaik vezető szervei a külpolitika irányításáért is felelősek, s eszmecseréik, megállapodásaik döntő befolyást gyakorolnak országaik kétoldalú kapcsolataira is. Bizonyos mértékben érvényes ez a szocialista országok és a haladó rendszerű fejlődő országok kapcsolataira is. Az utóbbi években kontaktusok jöttek létre a szocialista országok kommunista pártjai és a nyugat-európai szociáldemokrata pártok vezetői között. Bár a szociáldemokrata pártok — hagyományaik szellemében — igyekeznek a pártkapcsolatokat szigorúan különválasztani az államközi kapcsolatoktól, a gyakorlatban a szocialista országok vezetőivel való eszmecseréik és megállapodásaik hatást gyakorolnak az államközi kapcsolatokra is. Ügy véljük, a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységének itt ismertetett néhány vonása és tapasztalata áttekintést ad a Magyar Népköztársaság három évtizedes külpolitikájáról. 15