Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
gyorsan, a kérdés leegyszerűsítésével térnek át a jelenlegi állapot leírásáról a távoli jövő ábrázolására. Ennélfogva egy kicsit egyoldalúan mutatják be mind az „egyesült Nyugat-Európa” által képviselt fenyegetést, mind az „együttműködés Európájának” kissé idealizált képét. A valósághű ábrázolás, a jelen és a jövő közötti átmeneti időszak konkrét tartalmának megvizsgálása egy sor kérdést vet fel. Az „európai idealizmus és pragmatizmus” kérdését vizsgálva megállapítja, hogy az „egyesült Európa” első modern víziója Nyugaton született a negyvenes és ötvenes években a kapitalista rendszer keretein belül s inkább politikai, mintsem gazdasági célokat szolgált (a nyugati világ, a magántulajdon, a polgári demokrácia védelmét). Az elképzelés azonban ma éppoly megva- lósíthatadan, mint amilyen az az ötvenes években volt. A nyugat-európai politikai integrációs törekvések első hulláma — nem kis mértékben az egyes államok közötti nemzeti érdekellentétek miatt — viszonylag kimerült, nem hozva meg a várt eredményeket. Ez azonban nem jelentette az „európai eszme” bukását, mely átmenetileg a nyugat-európai gazdasági integrációban öltött testet, e téren immár konkrétabban. A szerző fölveti: vajon de Gaulle csakugyan az „egyesült Európa” ellen tevékenykedett-e? Öt sokan ma is egy következetesen nacionalista politika hívének tekintik, aki „megtörte az európai egységet” és akadályozta az EGK gyors fejlődését. Ez a megközelítés leegyszerűsíti a kérdést. De Gaulle elsőrendű tevékenységi területe Nyugat-Európa volt. Az enyhülés, az egyetértés, együttműködés jelszavait szem előtt tartva, a gyakorlati lehetőségeket figyelembe véve jóval többet tett az európai egységért, mint amennyit az utókor elismer. Gyakorlati, realista gondolkozásával látta, hogy akkoriban még nem értek meg a feltételek olyan felépítménybeli változtatásokra, amilyeneket az „egyesült Európa első mérnökei” elterveztek. Mi az EGK és mivé válhat ? Az EGK 16 éves fennállása után ma elsősorban vámunió és közös munkaerőpiac. A gazdasági és pénzügyi uniót csak később lehet megteremteni és elmélyíteni. Bár az érdekellentétek továbbra is fennállnak a tagállamok és egyes pénzügyi-ipari körök között, és a haladás üteme sem a leggyorsabb, az alapok — ha nehéz kompromisszumoknak köszönhetően is — tartósaknak látszanak. Sőt kirajzolódik egy tartósabb politikai közösség perspektívája is. Az 1973. decemberi koppenhágai találkozó alkalmával az „európai politikai uniót” mint az integráció célját jelölték meg. Mindenesetre az erre kijelölt határidő, 1980 irreálisnak tűnik. A politikai egység felé való haladást két objektív tényező ösztönzi majd az elkövetkezendő időszakban: — a tagországok gazdasági uniója megvalósításában való előrehaladás fokozott nyomást jelent politikájuk koordinálására; minél több a Közösség szintjén elfogadott döntés, annál inkább erősödik ezek politikai jellege; — a közös fellépés követelménye az USA-val, illetve Japánnal szembeni külső gazdasági és politikai konfrontációban; — az USA és a kilencek között fennálló ellentétek közös álláspontok kialakítását teszi szükségessé a külpolitika területén is. Az európai együttműködési és biztonsági konferencia programja Az európai biztonsági konferencia alighanem csak mérsékelt, korlátozott előrehaladást hoz majd az általa megvizsgált konkrét területeken. A cikk összefoglalja az egyes bizottságokban megvitatott legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális kérdéseket. Bár a konferencia harmadik szakasza, amely várhatóan magas szinten ül össze, egy sor fontos dokumentum aláírásával fejeződik be, mégis alá kell húzni, hogy a konferencia jelentőségét nem csupán az aláírt dokumentumok mennyisége, hanem az általa teremtett politikai légkör határozza meg. Tudatában kell lennünk, hogy maga a konferencia csak az összeurópai együttműködés „keretét és légkörét” teremtheti meg, melyet az európai államok politikai, gazdasági és kulturális gyakorlatának kell megtöltenie tartalommal. Felvetődik a kérdés; nem tartanak-e az európai szocialista államok a fejlett nyugat-európai államokkal történő nyílt versenytől? Gazdasági téren nincs szó a különböző társadalmi rendszerek valamiféle konvergenciájáról. A szocialista országokban a decentralizáció bizonyos elemei, illetve a tőkésországokban az állam növekvő gazdaságpolitikai szerepe nem változtatja 142
