Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Fencsik László: A mai trockizmus
megjelenését, helyét, szerepét az ultraforradalmi eszmerendszerben. Bármennyire is nem tekintette céljának Fen- csik László, hogy Trockij-életrajzot nyújtson át az olvasónak, mégsem kerülhette el, hogy bizonyos pontokon ne érintse Trockij életútját. Trockijnak mint politikusnak, mint mozgalmi vezetőnek a bemutatása során azonban főként arra törekedett, hogy azokat a nézeteit, gyakorlati tevékenységének azokat az eseményeit ismertesse, amelyek — közvetve — meghatározzák napjaink trockizmusát. Ezért helyezi elemzése középpontjába a trockizmust bemutató fejezetben a permanens forradalom kérdését. Felhívja a figyelmet arra, hogy Marx, Engels, Lenin permanens forradalommal kapcsolatos koncepciójától a trockista elmélet alapvetően abban tér el, hogy a polgári demokratikus és a szocialista forradalom szakasza között nem húz határt, hanem a két forradalmi folyamatot egyidejű aktusnak tekinti. Trockij véleménye szerint nincs szükség a polgári demokratikus és a szocialista forradalom között semmiféle átmenetre. Részletesen elemzi a kötet Trockijnak a bolsevik párthoz való viszonyát. Bemutatja, hogy bár 1917 őszén Trockij elfogadta Lenin álláspontját a fegyveres felkelésről, 1918 tavaszán, a breszti béketárgyalások idején mégis visszatért korábbi nézeteihez. Trockij a bolsevik párthoz való viszonyában mindig fenntartotta, s amikor lehetősége nyílt, hirdette, terjesztette hibás nézeteit. Noha Trockij és a párt között 1917 után rendszeresen kiújuló vita zajlott, a döntő eszmei, politikai vita akkor bontakozott ki, amikor át kellett térni a békés építőmunkára. Ekkor ismét nyilvánvalóvá vált, hogy Trockij a lenini irányvonaltól eltérő elképzeléseket vall a tömegek vezetéséről, nem érti a munkás-paraszt szövetség lényegét és megvalósításának módjait. A leghevesebb nézeteltérések Lenin halála után abban a kérdésben jelentkeztek, felépíthető-e a szocializmus egy országban. Trockij tagadta, hogy egy országban felépíthető volna a szocializmus mindaddig, amíg a fejlett tőkésországokban nem győz a proletárforradalom. A kötet részletesen elemzi Lenin és Trockij viszonyát, Trockij harcát Lenin halála után a hatalomért. Ebben a harcban Trockijjal szemben a lenini irányvonal és politika védelmében Sztálin lépett fel, akinek személy szerint is döntő szerepe volt a pártellenzék különböző csoportjai, köztük a trockisták elleni eszmei, politikai küzdelemben. A trockizmus bukását azonban alapvetően az okozta, hogy Trockij nézetei nem fejezték ki a kor követelményeit, s megszűnt az a társadalmi bázis — kispolgári rétegek —, amelyre támaszkodhatott. Az „eredeti trockizmus” elemzése során Fen- csik László helyesen ragadja meg Trockij nézeteinek csomópontjait, mégis hiányként említhető meg, hogy nem utal arra, mennyiben függtek össze a trockizmusnak a szocializmus egy országban való felépíthetőségének tagadásáról szóló nézetei a forradalom exportjáról kidolgozott nézetekkel. Trockij ugyanis nemcsak azt hirdette, hogy a szocializmus csak a fejlett tőkésországokban győztes proletárforradalom után építhető fel, hanem ehhez hozzákapcsolta a forradalom exportjának kérdését, követelését. Erre azért szükséges utalni, mert Trockijnak ez az elmélete is bizonyítja, hogy a tényleges osztályviszonyoktól, a forradalmi helyzet kialakulásától függetlenül is lehetségesnek tartotta valamely országban forradalom kirobbantását. Napjaink trockistái gyakran nyúlnak vissza a forradalom exportjának hirdetéséhez. A kötet a történeti jellegű bevezető rész után elsősorban a IV. Internacionálé kialakulásával, fejlődésével foglalkozik. A harmincas években a fejlett tőkésországokban kialakult trockista csoportok nemzetközi szervezete elméletileg és gyakorlatilag is elutasította a népfrontpolitikát. Elutasították az antifasiszta összefogás különböző formáit is, és helyettük elszigetelt „forradalmi akciók” megvalósítására törekedtek. A hibás elmélet és az erre épülő gyakorlat következményeként a második világháború befejezését követően a trockista csoportok gyakorlatilag megszűnnek. Ekkor úgy tűnt, a trockizmus eltűnik a politikai életből. A kötet bemutatja azt az utat, amely a trockista csoportok újjászerveződéséhez vezetett a második világháború után. Fencsik László kiemeli, hogy az ötvenes évektől kezdve a trockista csoportokon belül megindult a bomlás folyamata, amely összekapcsolódik a trockizmusnak mint egységes eszmerendszernek a felbomlásával. A különböző csoportok nézeteinek azonban közös vonása, hogy továbbra is támadják a kommunista pártokat, a Szovjetuniót és a szocialista orszá135
