Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dr. Fehmi Dzsihangir: A Török Köztársaság fél évszázada
vezet. Nem hisszük, hogy az egymástól annyira eltérő konfliktusok s a velük kapcsolatos amerikai reagálás néhány ennyire egyszerű és formális ismérv alapján tipizálható lenne. Erezni, hogy a szerző néhány magyarázatával maga is elégedetlen. Végül azt a meglepő kijelentést teszi, hogy nemcsak az általa felállított és a konkrét példákon illusztrálni vélt „szabályok”, de alkalmazásuk is meglehetősen önkényes. Az Egyesült Államok jövőbeni katonai beavatkozásainak lehetőségeit vizsgáló fejezet legfigyelemreméltóbb megállapítása, hogy az amerikai közvélemény és politikusok egyre népesebb tábora kezdi kétségbe vonni a katonai beavatkozásokhoz vezető hidegháborús mentalitás hasznosságát. A tanulmányírónak természetesen nem állt módjában figyelembe venni a nemzetközi helyzetnek a legutóbbi két-három évben végbement nagyon lényeges változásait, így könyve nemcsak tárgyában, de szemléletében is erősebben kötődik a hidegháború időszakához, mint a mához vagy a holnaphoz. Ma már nyilvánvaló, hogy az erőviszonyoknak a szocialista országok javára történő megváltozásával, az enyhülés térhódításával az Egyesült Államok egyre kevésbé alkalmazhatja sokat próbált ágyúnaszád- diplomáciáját, és elkerülhetetlenül „nemzeti érdekeinek” józanabb és tartalmasabb újramegha- tározására kényszerül. Pál Csaba Dr. FebmiDZSIHANGIK: A. Török Köztársaság fél évszázada. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1974. 266 1. Napjaink egyik élő, igen aktuális politikai kérdése a NATO déli szárnyának válsága — a ciprusi problémával szoros összefüggésben ■— Törökország katonai-politikai lépéseinek mikéntje, okai. Többek közt ezeknek a kérdéseknek a megvilágításához is nagy segítséget nyújt a hazánkban élő török szerző közelmúltban megjelent munkája, mely — bízvást állíthatjuk — több, mint amit az alcíme („Politikai és gazdasági áttekintés”) ígér: olyan szociális, kulturális, demográfiai stb. kérdéseket is érint, melyeknek „áttekintése” elősegíti az ország helyzetének komplex megismerését. Az egymással szorosan összefüggő öt fejezetből csupán az első foglalkozik az elmúlt századok eseményeivel, a másik négy a legutóbbi 30— 35 esztendő történéseit tárgyalja. A birodalom felbomlásáról szólva a szerző — helyesen — utal a termelőerőknek a nyugati világban ezzel egyidőben lezajló gyors fejlődésére. Törökországra is sorsdöntő hatással volt az imperializmus korának a Lenin által elemzett folyamata, miszerint a gyarmatosító tőkés hatalmak az erre a célra alkalmasnak vélt területeket saját gazdaságuk szolgálatába állították; a) mint nyersanyagszállítót, b) mint feldolgozó iparuk védett és monopolizált készárupiacait, c) mint magas profitot biztosító beruházási területeket. Az ekkor kezdődő, s a mai napig sem szűnő kolonialista, neokolonialista tevékenységnek igen komoly szerepe van az ország mai helyzetének alakulásában, a duális gazdasági szerkezet létrehozásában és továbbélésében. „A tőkeexport az imperialista államok kezében olyan hatékony mechanizmus lett, amely lehetővé tette a gyarmatosítás szféráján kívül maradt önálló államok békés úton történő félgyarmattá változását. Ez a mechanizmus az oszmán birodalom esetében a következőképpen működött: A gazdaság hanyatlása és a hadjáratok következtében csökkentek az állami bevételek és növekedtek a költségek. Ez a válságos helyzet gyakran arra kényszerítette az államot, hogy kölcsönökért folyamodjék az európai országok kormányaihoz. A tőkésországok, kihasználva a török állam nehézségeit, a kölcsön ellenében a birodalom leggazdagabb jövedelemforrásaira is szert tettek ... Ez az állam költségvetési politikájának csődjéhez vezetett”. (9.1.) A csaknem öt évig tartó török ellenállási harc (1923. július 23-án Lausanne-ban aláírt békeszerződéssel ért véget) kapcsán a szerző felvázolja a török burzsoázia fejletlenségét, megosztottságát, a dolgozó osztályokkal való viszonyainak Janus-arcúságát stb., és a mai világképre is alkalmazhatóan bemutatja az imperialista nagyhatalmak stratégiai célkitűzéseit, megfontolásait. Az akkor első számú nyugati nagyhatalom, Anglia, globálpolitikai megfontolásokból egy regionális hadsereget — görög hadsereg —■ próbált felhasználni a török ellenállás letörésére. A görög hadsereg semmiben sem különbözött egy idegen parancsra cselekvő csendőrszakasztól. A 128
