Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Az ENSZ Közgyűlés 29. ülésszakának dokumentumaiból - Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló Charta
9. cikk Minden állam felelős azért, hogy segítse a gazdasági, szociális, műszaki téren való együttműködést, a világ minden országának, különösen pedig a fejlődő országok gazdasági és szociális fejlődésének előmozdítása érdekében. 10. cikk Minden állam jogilag egyenlő s mint a nemzetek közösségének egyenjogú tagja jogosult, hogy teljes mértékben és hatékonyan részt vegyen a világ gazdasági, pénzügyi, valutáris problémái rendezésének nemzetközi folyamatában, egyebek között a megfelelő nemzetközi intézményeken keresztül, azok meglevő és kidolgozandó szabályainak értelmében, és egyenlő módon kihasználja az ebből fakadó előnyöket. 11. cikk Minden állam köteles együttműködni a nemzetközi szervezetek megerősítése és hatékonyságuk állandó javítása érdekében azon rendszabályok végrehajtásában, melyek valamennyi ország, így a fejlődő országok közös gazdasági fejlődését szolgálják, és szükség esetén köteles együttműködni ezek módosításában, a nemzetközi gazdasági együttműködés megváltozott követelményeihez való alkalmazásában. 12. cikk 1. Minden államnak joga van az érdekelt felek beleegyezésével részt venni szubregionális, regionális és interregionális együttműködésben gazdasági és szociális fejlődése érdekében. Minden állam, mely részt vesz ilyen együttműködésben, köteles biztosítani, hogy azon csoportok politikája, melyekhez tartozik, megfeleljen a Charta rendelkezéseinek és a külső kapcsolatokra irányuljon, megfeleljen nemzetközi kötelezettségeinek és a nemzetközi gazdasági együttműködés követelményeinek, és teljes mértékben vegye figyelembe a kívülálló, különösen pedig a fejlődő országok törvényes érdekeit. 2. Azon csoportosulások viszonylatában, melyeknél az illető országok átruházták vagy átruházhatják illetékességüket olyan kérdésekben, melyek a jelen Charta hatáskörébe tartoznak, az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a csoportok az adott kérdésekben szem előtt tartsák a csoportok tagjainak kötelezettségeit éppúgy, mint e Charta rendelkezéseit. 13. cikk 1. Minden államnak joga van a tudomány és technika eredményeinek és módszereinek előnyeit élvezni, hogy ezek segítségével meggyorsítsa saját gazdasági és szociális fejlődését. 2. Minden állam köteles segíteni a nemzetközi tudományos és műszaki együttműködést és a technológia átadását valamennyi törvényes érdek, egyebek között a technológia tulajdonosainak, szállítóinak és átvevőinek jogai és kötelezettségei figyelembevételével. Az államok kötelesek elősegíteni, hogy a fejlődő országok könnyebben hozzájussanak a modern tudomány és technológia vívmányaihoz, segíteni a technológia átadását, a helyi technológia megteremtését, a fejlődő országok érdekében gazdaságuknak és igényeiknek megfelelő formában és eljárásokkal. 3. Ennek megfelelően a fejlett országok kötelesek együttműködni a fejlődő országokkal azok tudományos és technikai infrastruktúrájának létrehozásában, megerősítésében és fejlesztésében, továbbá tudományos-kísérleti és műszaki területen végzett tevékenységükben, hogy ezáltal segítsék a fejlődő országok gazdaságának bővítését és átalakulását. 4. Minden állam köteles együttműködni a nemzetközi tervben elfogadott távlati fejlesztés céljai érdekében a technológia-átadás alapelveinek és téziseinek kidolgozásában, a fejlődő országok érdekeinek teljes figyelembevételével. 14. cikk Minden állam köteles együttműködni a világkereskedelem állandó és fokozódó kiszélesítése, liberalizálása és minden nép, köztük különösen a fejlődő országok népei életszínvonal-emelése biztosításában. Ennek értelmében minden állam köteles együttműködni egyebek között abban is, hogy a kereskedelem útjában álló akadályok fokozatosan eltűnjenek, és a világkereskedelemhez szükséges nemzetközi feltételek megjavuljanak, e cél érdekében az államok kötelesek azon erőfeszítéseiket koordinálni, melyek valamennyi ország kereskedelmi problérfaói^ak igazságos megoldására irányulnak, figyelembe véve a fejlődő országok kereskedelmének konkrét problémáit. Emellett az államok kötelesek intézkedéseket tenni, hogy a fejlődő országok nemzetközi kereskedelme számára kiegészítő előnyöket bizto
