Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - KOMMENTÁR - Ustor Endre: Az agresszió fogalmának meghatározása
2. Az első pont alatt meghatározott agresszió igazolásául semmiféle politikai, stratégiai vagy gazdasági természetű megfontolás, ideértve azt a kívánságot, hogy más állam természeti kincseit kihasználják, vagy annak területén bármiféle kiváltságot vagy előjogot szerezzenek, semmiféle utalás tekintélyes tőkebefektetésekre vagy az adott ország egyéb különleges érdekeltségére vagy az illető ország szervezésének állítólagos hiányaira nem hozható fel. A támadás igazolása különösen nem alapozható a következőkre: A) Az adott ország belső helyzete . .. B) Az adott ország bármely intézkedése, törvénye vagy szabályai. . . 3. Abban az esetben, ha jelentős mértékben mozgósítanak fegyveres erőket a határ közelében, akkor az az állam, amely ezáltal fenyegetve érzi magát, diplomáciai vagy egyéb eszközöket vehet igénybe a nemzetközi viszály békés rendezése végett. Egyúttal a leírtakhoz hasonló katonai intézkedéseket is tehet anélkül azonban, hogy a határt átlépné.” A szovjet javaslatot a leszerelési konferenciának a biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottsága Nikolasz Politisz görög nemzetközi jogász elnöklete alatt megtárgyalta és csekély fogalmazási változtatással elfogadta. A bizottság által szerkesztett nemzetközi okmány tárgyában ugyan a leszerelési konferencia nem tudott határozni, de az általa szö- vegezett meghatározás belekerült azokba az egyezményekbe, amelyeket a Szovjetunió 1933-ban valamennyi vele szomszédos országgal kötött az agresszió meghatározásáról és minden más országnak felajánlott. (Ez utóbbiak közül csak Csehszlovákia és Jugoszlávia fogadta el az ajánlatot.) II. II. A% ENSZ korszaka Az ENSZ Alapokmánya már a legelső cikkében az ENSZ céljaként jelöli meg, hogy az Egyesült Nemzetek „fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, és evégből hathatós kollektív intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésére és az agressziós cselekmények vagy a béke más módon történő megbontásának elfojtására . . .” Az Alapokmány VII. fejezetében, amely a béke veszélyeztetése, a a béke megszegése és az agressziós cselekmények esetében követendő eljárást írja elő, a 39. cikk a Biztonsági Tanácsra bízza annak megállapítását, hogy fennáll-e az említett esetek valamelyike. Ugyancsak a Biztonsági Tanácsnak kell ajánlásokat tennie vagy határoznia arról, hogy milyen intézkedéseket kell tenni a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása érdekében. Fontos rendelkezést tartalmaz e vonatkozásban még az Alapokmány 51. cikke, amely elismeri a tagállamoknak azt a „természetes jogát”, hogy ellenük irányuló fegyveres támadás esetén az egyéni vagy kollektív önvédelmet gyakorolják mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács meg nem teszi a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához szükséges intézkedéseket. 99
